A Sopron anno facebook oldalára került fel ez a kép, akkor még sajnos nem tudtuk, hol készült. Az oldal látogatói úgy tűnik, megfejtették a talányt, íme Rácz Gábor hozzászólása : "Újteleki 14.! Itt laktam 1969-ig, (6 éves koromig) de sokat visszajártam mert az unokatestvéreim itt maradtak! (hátul szemben a Schuh Matyi bácsi lakott, ő fuvaros volt - még lovaskocsival. Mellette jobbra, ami nincs a képen, volt nagyapán (Zamostny János) kelmefestő vegytisztító műhelye és a házunk, amit 1969-ben szanáltak a Vásárcsarnok építése miatt."
Hozzászólások
Még valami: Schuh Mátyás neve tévesen van a felvezető szövegbe írva. Így kell írni a nevüket: Schuh, kiejtése: Sú
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Arra a "sóhajok hídjára" nem is emlékezem...összekötő a két házsor között.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Pedig volt, az udvar két felén lévő házsort kötötte össze, aztán volt egy hosszú gang a jobb oldalon a kapualj felé, és a kapualjból kiindulva egy másik lépcsőház. Remekül lehetett rohangálni fogócskázáskor egyik lépcsőn fel, át a hídon, a gangon, a másik lépcsőn meg vissza az udvarba, vagy fordítva. Addig, amíg valamelyik felnőtt meg nem unta és ránk szólt, hogy hagyjuk abbaa rohangálást. Ezen a fahídon pipázgatott egész nap Török bácsi (a töltőtoll javító Török Mihály édesapja. Az a hölgy is itt lakott, (Juhász Bözsi néni) akinek a fotóját Mónitól megőrzésre átvettem. Török bácsi ezen a fahídon üldögélve vészelte át a második világháború bombázásait, csatáit... sosem jött le velünk a pincébe. Semmi baja sem lett, igen magas életkort élt meg, és jóval később végelgyengülésben halt meg. Felesége, Török néni még nála is jóval tovább élt. Ma már nincs meg ez a híd, lebontották, ezzel szemben a jobboldalon végigvezet most a gang. (Már amennyi a házból megmaradt)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Javítottam a nevet.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Köszönöm. Ez ügyben még levelet is küldök.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Török Úr töltőtolljavító mester ténykedése is megérdemel legalább pár sort! Életéről semmit sem tudok,de a munkásságáról igen! Lakásán fogadta mindig jókedvűen klienseit,akik a töltőtollak után a golyóstollakat (akkor sokan "örökírónak" is nevezték...) is hozták után tölteni.Aztán,mikor a gázöngyújtók is kezdtek terjedni,azokat is töltötte,egyéni szeleppel ellátva,mivel azok nem voltak akkor még újra tölthetők..,csak általa! Az sem mellékes,hogy többnyire rögtön,ott helyben,várakozás nélkül megoldotta,viszonylag olcsón!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Laci, köszönöm, hogy megosztotta velünk a történetet!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
1939 és 1963 között mi is eben a házban laktunk. Az a lakás, ahol mi laktunk, szintén lebontásra került. Én sejtem, hogy ki a felvétel készítője. Hamarosan találkozni fogok vele és megmutatom neki.