Winkler Oszkár (1907-1984)

Hozzászólok
Winkler Oszkár (1907-1984)

A magyar építésztársadalom Európa-szerte elismert egyénisége, a XX. századi Sopron legnagyobb építésze, Ybl- és Alpár-díjas, a város modern arculatának megálmodója és életre hívója volt. 1907. január 19-én született Sopronban. Felsőfokú tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte. Építészmérnöki oklevelét 1930-ban szerezte meg. Elnyerve Sopron város ösztöndíját berlini tanulmányútra indult. A weimari Németország modem építészeti törekvései nagy hatást gyakoroltak rá. Gazdag tapasztalatait az ifjú Winkler itthon akarta kamatoztatni. Először Budapesten dolgozott magánalkalmazottként.

1934-ben maga is magánirodát nyitott szülővárosában. Első önálló munkája a Winkler család családi házának megtervezése volt. (Felsőlőver 59.) Ezt követte a Frankenburg úti négyszintes bérház (6. sz.) 1935-ben. A lakóépület a maga egyéni homlokzatával, lekerekített erkélyeivel és fehérségével a magyar avantgárd építészet kiváló alkotása. Nemcsak Sopron, az egész ország felügyelt az épületre és alkotójára. Még ebben az évben elkészült - rusztikus terméskőből - a Károly-magaslati kilátótorony. A markáns tömegkompozíció ma is lenyűgözi a látogatókat A városképet fiatalította derűs homlokzatával a Vörösmarty u. 10. sz. bérház. 1937-ben épült meg az István menedékház, majd a Julianeum. Mindkettő harmonikusan olvadt bele a festői tájba. A Soproni Egyetem botanikus kertjének matematikai pavilonja is (1943) modem építészetünk újszerű alkotása volt. A háború alatt készült el (társszerzővel) az Ógabona tér és Lackner Kristóf utca sarkán a háromszintes bérház. A lakóépület - a nyugat felől Sopronba vezető úton - jelentősen javította és megnyerőbbé tette a városképet.

Winkler személye a 30-as években volt igazán egy a város építészetével, de tevékenysége még több évtizeden át befolyásolta, sőt nem egy tekintetben meg is határozta azt. 1948-ban megalapította a vidék első tervezőirodáját. A Soproni Tervező Irodának 1958-ig vezetője, illetve főépítésze volt. Bár mai szemmel ítélve munkásságának tetőpontja az 1945 előtti időszakra esik, igen jelentősek a később tervezett épületei is. Ezek közül kimagaslik a Soproni Faipari Vállalat mintaszerű épületkomplexuma (1950-51), a Zárgyári kultúrház (1950) és a volt Sotex-kultúrház (1952). Winkler jóvoltából a városképet jelentősen szépítő tömbrekonstrukciós lakóház megépítése a háború sebeit gyógyította be a Deák téren (1954). Különösen megnyerő az épület historizáló, de nem hivalkodó homlokzata. A Templom utca 23. sz. ház ugyancsak artisztikus homlokzatával tette gazdagabbá a belvárost a lebombázott zsinagóga helyén (1960).

Sok lakóépületet és ipari létesítményt tervezett más vidéki városunkban is. (Celldömölk, Keszthely, Kecskemét, Nagykanizsa, Zalaegerszeg.) Sopron város építészeti kérdései azonban mindennél jobban érdekelték. Szülővárosáért dolgozott állhatatosan négy évtizeden át. Már 1944-ben megfogalmazta, és 1960-ban (társtervezővel) elkészítette Sopron rendezési tervét. Páratlanul gazdag életműve a Kőfaragó téri lakótelep foghíjbeépítésével zárult le. Hasonlóan gazdag volt publikációs tevékenysége is. (Jelentősebb munkái: Bruno Taut , Budapest 1980.; Alvar Altao Budapest 1982.; Sopron építészete a két világháburú között stb.)

Maradandó emléket hagyott maga után oktató-nevelő munkájával is. 1947-1975 között a soproni egyetem Építési Tanszékének vezetője volt. Három évtizeden át generációkat nevelt szaktudásra, emberségre - és a szép szeretetére. Nyugdíjba vonulásakor a Munka Érdemrend Aranyfokozatával tüntették ki, 1981-ben az egyetem honoris causa doktorrá avatta. 1984. december 19-én hunyt el.

Azt a magas mércét, amit a vérbeli építészek számára kitűzőn, ő maga is mindig betartotta. Minden feladattal külön-külön és elmélyedve foglalkozott; a város szépsége iránt érzett felelősségteljes szeretettel mindenkor megtalálta azt a megoldást, amely az ásóktól ránk hagyott építészeti kultúra megőrzését és tovább fejlesztését lehetővé tette.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Winker Oszkár emlékét a botanikus kertben szobor, az általa tervezet Frankenburg u. 6-os számú házon pedig a születésének centenáriumi évében, 2007-ben avatott emléktábla őrzi. (Kutas László szobrászművész alkotása.) A Városszépítő Egyesület minden évben egy alkalommal a róla elnevezett díjjal jutalmaz az adott évben használatba vett új, vagy felújított épületek közül egy arra érdemes, építészetileg magas színvonalon megtervezett és kivitelezett épületet.

Winkler Oszkár emlékét az egyetem botanikus kertjében mellszobor - ugyancsak Kutas László alkotása - is őrzi.

A Sopron anno honlapján egy Winkler Oszkár alkotásaiból összeállított galériával tisztelgünk városunk neves szülöttének emléke előtt.

Winkler Oszkár végső nyughelye része a Nemzeti Sírkert programnak. A programban szereplő, egykor köztünk élt neves soproni polgárok életútját egy 2017-ben Nemzeti Sírkert - Sopron címmel megjelent kötet dolgozta fel, ebből idézünk:

A Nemzeti Sírkert fogalma
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult dönteni temető, hősi temető, hősi temetési hely, temetkezési emlékhely és temetési hely Nemzeti Sírkert részeként történő nyilvántartásba vételéről, illetve a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetők, temetési helyek meghatározásáról.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által elismert érdemekkel bír. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hír nevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.
(Részlet Vörös Ákosnak a Nemzeti Sírkert - Sopron című kötethez írt bevezetőjéből.)

Winkler Oszkárról a kötetben részletesebben is olvashatnak.

Kép típusa: 
Kapcsolódó bejegyzés: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1907
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2019. április 10.