A Szent-Orsolya-Rendi R. K. Leánygimnázium értesítője az 1928-29. iskolai évről

Kezdődik az iskola...és ez már régtől fogva így van...

A kicsi lány öntudatosan lépkedett a ragyogó őszi napsütésben. Fekete lakkcipője felnőttesen kopogott a macskaköveken, rakoncátlan fürtjeit hatalmas masni simította rendbe, fehér köténykéje makulátlanul ragyogott.

|2|

A hátitáskája is új volt, barna bőr, tele izgalmas holmikkal, könyvvel, palatáblával és szivaccsal.

Igyekezett kihúzni magát, hogy mindenki lássa, ő már hatéves, iskolás nagylány. Ma megy először a félve vágyott, izgalommal várt iskolába. A Szent Orsolya Rend első osztályába. Nagyon örült, de kicsit tartott is az ismeretlentől. Jó, hogy édesanyja erős kezébe kapaszkodhatott.

Hát igen, 1923-at írtunk. A 6 éves Magda ekkor lépett először a rend falai közé és 19 éves felnőtt hölgyként, képzett tanítónőként hagyta el végleg az iskola padjait.

|4|

Ez az intézmény a legfogékonyabb éveiben formálta, alakította, tanította a fiatal lelket, hogy felnővén igaz emberré, jó pedagógussá és odaadó családanyává váljék.

Rövidke történeti áttekintés: a Szent Orsolya Rendet Merici Szent Angéla alapította 1535-ben. Elsődleges feladatuknak az ifjú leányok nevelését, elesett, szenvedő embertársaik gyámolítását tekintették.

Sopron a hetedeik város volt Magyarországon, ahol az Orsolya apácák letelepedtek és 1747-ben elkezdték oktató-nevelő munkájukat.

Hamarosan elemi iskolát hoztak létre, majd az évek folyamán, /1747-1942 között /ipari és vasárnapi iskolát, elemi és polgári tanítóképzőt, polgári leányiskolát és gimnáziumot, majd mezőgazdasági iskolát működtettek.

Természetesen a folyamatosan bővülő, szélesedő tevékenységek nagyobb és korszerűbb épületeket igényeltek, így azután a rend vásárolt, épített és átépített. A végső, egységes arculat kialakításával a tehetséges, fiatal építészt, Handler Nándort bízták meg, aki 1861-64 között létrehozta a ma is ismert épületegyüttest.

|5|

Most, a hivatalos adatok után lássuk Magda emlékeit:

„Eljött az iskola ideje és én a Szent Orsolya Rendbe kerültem, ahol azután 13 évig tanultam.

|1|

A belső I. osztályba íratott be anyám, ugyanis akkor két elemi volt, egy belső 4 osztályos, innen lehetett gimnáziumba vagy polgáriba menni. Itt tandíj is volt. A másik, a külső elemi 6 osztályos volt, itt nem volt tandíj, de a továbbtanulás is nehezebb volt. Ide általában a szegényebb gyerekek jártak. Mi ahogy tudtuk, segítettük őket, például év végén átadtuk az alsóbbaknak a tankönyveinket. Ez nagyon jó érzés volt, mert éreztük, hogy segítünk és felelősséggel is járt, mert egész évben vigyáztunk a könyveinkre, hisz tudtuk, hogy másoknak szüksége lesz rá. Karácsonykor ajándékokat is készítettünk számukra.

Nem ment könnyen az első év, mert még mindig játszottam volna. Szokatlan volt a szigorú napirend, de hamar belejöttem, és megtanultam, hogy a korlátok nemcsak szabályoznak, de védenek is, keretet adnak életünknek. Reggel misével kezdődött a nap, utána sorakozó volt és szabályos rendben mentünk az osztályba. Érdekes volt, hogy a nagyobb lányok felügyeltek ránk, mert 1934-ig az apácák tartották fogadalmukat, nem léptek ki az utcára, de még csak az ablakon sem néztek ki.

|3|

Az első tanító nénim egy kis növésű, aranyszívű apáca, Máter Lukrécia volt. Kedves szigorral vezetett be a betűvetés és számolás rejtelmes világába. Év végére mindenikünk megtanult írni és olvasni, pedig mi még palavesszővel írtunk a kicsi palatáblánkra, ez volt a mi füzetünk. Drága Lukréciának mindenkire volt ideje, pedig ötven kis buksi hajolt buzgón a feladatok fölé. Rendet tartott és fegyelmet, alkotó munka folyt az osztályban. Szerető szívvel emlékszem vissza ezekre az időkre. Talán ekkor érlelődött meg bennem, hogy én is tanító néni leszek.”

|6|

|7|

|8|

Farkas Lajosné, született Taby Magdolna (1917-2012)
Magdi néni, aki szinte egy évszázadon át élte Sopron mindennapjait - 1917 nyara óta 95 évesen bekövetkezett haláláig. Itt nőtt fel, tanult, lett szerelmes, asszony, anya. Felnevelt négy gyereket és közel 40 éven át tanította, nevelte a város nebulóit is. 1950-ben kapott végleges állást előbb a Halász utcai iskolában, majd az ’50-es évek végétől a Petőfi téren. 1972-es nyugdíjazása után még, testi-lelki erővel bírva, 15 éven át tovább okította, képezte, szerette a jövő nemzedékét régi fészkében a Petőfi téri suliban. Az utolsó pedagógus-éveit pedig a Jereváni fehér iskolában töltötte. És közben átélt forradalmat, háborút, a nyomasztó ’50-es éveket. Megélt örömöt, bánatot, félelmet, barátságot, csalódást; léte együtt lüktetett szeretett városával.

- Magda emlékiratai
- Környei Attila/ Adatok és gondolatok a soproni iskolai oktatás XIX. és XX. századi állapotáról S.Sz.1996/ 2–3. 130-132.o.
- A Szent Orsolya Rend története/ online
- Szent Orsolya Iskola honlapja