István, a festő

Hozzászólok
Hárs József pályamunkái
Letöltési link (pdf formátumban): 
Szerző: 
Típus: 
Készítés éve: 
2013
A bejegyzés létrehozása: 2014. augusztus 23.

Hozzászólások

Jakatics Árpád képe

„A képmellékleteket nézegetve (IX. és X. számú képek) belém hasított: én ismertem ezt a furcsa, zárkózott, de írásában kitárulkozó embert! Ugyanazt rajzoltam, amit ő. A kalapos „Pista bácsit” ábrázoló egykori rajzom most is ott függ szobánk falán. De megvan a kucsmás képem is. Miután Ákos Ernő (gimnazista koromban az ő szakkörébe jártam a Széchenyiben) 1956-ban külföldre távozott, a Horváth József vezette városi rajziskolában (a Kaszinó legfelső emeletén) folytattam rajzbéli képzésemet. Olyan, később ismertté váló művészek is voltak a tíz-egynéhány fős csoportban, mint Sulyok Gabriella és Richly Zsolt. És ott ült a rajz-baknál egy nálam idősebb fiatalember is. Magának való volt. Igaz, a körben nem nagyon folyt beszélgetés, elmélyülten rajzoltunk, no meg mintha a mester személyisége is ezt diktálta volna. Érzékelni lehetett, hogy István (most már tudom a nevét) más. A képein mindig volt valami érdekes furcsaság. Csak azt nem lehetett tudni, hogy sajátos „elrajzolásai” tudatosak-e.
Még egy apró momentum: A modell Iván István volt, nagyanyám bátyja, a rajzoláskor 72 éves, akkor a Lóki soron lakott. 1964-ben halt meg, utolsó idejét a Balfi utcai szociális otthonban töltötte. Lehet, hogy István kézírásos utalása a X. kép alsó sarkában ezzel függ össze, azaz még később is találkoztak? (Mert a modellkedés idején semmi nem fűzte Pista bácsit a Balfi utcához.) Kedvelték őt modellként, mert „jó feje”, markáns arca volt, és türelmesen tudott ülni. Többször is lerajzoltuk, 5-6 egész alakos képet vagy portrét is készítettünk róla ott a körben – fejenként (!).”

Friedrich Rezső képe

Volt szerencsém ismerni "Hárs urat", mert így hívtuk, a faipari tanműhelyből (Pap rét), mivel feleségem volt ott a '80-as évek második felében, az "irodás nő", István szerint. Mindig csodáltuk az életvitelét és a nejemmel megegyeztünk abban, hogy "mindannyiunknál teljesebb életet élt"...
Nagyon érdekes a szerkesztett írásainak sora! Rengeteg ismerős név és helyszín, esemény, "köszön vissza", felidézve városunk életének egy kis szakaszát.
Jó volt elolvasni!