Mit sem tudtam még építészetről, stílusokról, de ha a Templom utcai ódon konventházban, ahol nagyanyám lakott, erőlködve kinyitottam a napsugármintás, vaskopogtatós kaput és a boltíves kapualj nyirkos homályában találtam magam, szemben az udvar árkádsorával, akkor valami boldogító bizsergés támadt bennem. És sok ilyen ódon házban jártam. Mama kalaposnője a [Zöldházban] lakott, az emeleten, ahol valamikor országgyűléseket tartottak, nagyanyám bátyja az Ógabona téren, egy irdatlan vastag falú ház első emeletén, tíz méter hosszú szobákban, a kapu felett pedig, a zárókőben egy szám derengett: 1658.
A Szent Mihály templom és a Kecske-templom gótikája, a Tűztorony, a Storno-ház, anyám szülőháza, az {Eggenberg-ház} a kőszószékkel az udvaron, és általában Sopron zegzugos utcái, szendergő terecskéi eleinte ösztönösen hatottak rám, és mikor később, évek múlva már tudatosan kutattam a régi épületekben a nemes arányok szépségét és a történelmi vonatkozásokat, akkor szeretetem irántuk azon a hőfokon állapodott meg, amely a boldog házasságokat tartja egyenletes melegen.
Másként Caesar-ház Hátsókapu u. 2. Az 1681. évi országgyűlés alkalmával itt ülésezett a felsőház.