A nagymúltú soproni színészet nevezetes éve volt az 1904-es esztendő. Addig a német színészet volt az úr a régi szép színházban, a magyar színészek csak vendégek lehettek. A század harmadik évében jelentős kormánytámogatással Szendrey Mihály vette át a pozsonyi és soproni színházakat és kitűnő opera-, operett és drámai előadásokkal valóságos színházlázat keltett a városban.
Mi, licisták, 1904-től főleg a szombat délutáni ifjúsági előadásokat lelkesedtük végig – az Ocskay brigadérost, II. Rákóczi Ferenc fogságát, Hamletet, de nem lévén kényesek, szívesen álmélkodtunk Fregoli átváltozó művész produkcióin is.
1909-ben megnyílt {a régi, szép, de elavult berendezésű színház} magyarkodó stílusban épített utóda, és a homlokzatán látható Storno-freskó meztelen női alakja hónapokig szenvedélyes vitákat váltott ki a nyárspolgárokból, vagyis inkább a nyárspolgárnőkből. Persze, mi licisták is ott szorongtunk a malterszagú, még szinte gőzölgő nézőtér diákállóhelyén, amikor a „Tatárjárás”-sal ünnepélyesen megnyitották.