if ($logged_in == FALSE) { }

A vasárugyárban

Hozzászólok
Becht Rezső: A bűvös henger

Csak azt az anyagot szeretem, amely valaha eleven volt: a fát, a bőrt, a textíliákat. A fémeket, legyenek azok vas, acél, arany vagy ezüst, ridegnek, holtnak, túlontúl „anyagnak" érzem. És mégis – életem majdnem harminc esztendejét a vasmegmunkálás zaja és síkos szaga tölti be.

A bank 1926 március végén tényleg likvidált, mert hiszen az, amire alapították, hogy Sopron Burgenland fővárosa lesz, nem vált valóra. A többiekkel együtt én is állástalanná váltam volna három és fél millió végkielégítéssel, hogyha a bank elnökének ajánlására Sopron legnagyobb gyára, a Vasárugyárt R.T. Sopron-Graz, fel nem szólít, hogy lépjek be oda.
Ez a szintén osztrák érdekeltségű vállalat, melynek központi irodája a Csengery utcai Lakatosárugyárban volt, szürke- és lágyvasöntödéje pedig kint az Ágfalvi úton, Ohren Alfons, Rajna vidéki származású igazgató vezetése alatt működött és az ország legnagyobb épületvasalási gyára volt 6-700 munkással.

Ohren igazgató egy száztíz kilós, állandóan szivarozó és a gutaütés határán viruló hústorony, kiváló öntödei szakember és kiemelkedően önhitt német volt. Szerencsémre rögtön a belépésemről folytatott tárgyalások alatt prepotens hangjával szokatlanul erélyes fellépésre és majdnem szakításra kényszerített s ezzel mindenkorra elvettem a kedvét attól, hogy velem szemben helytelen hangot üssön meg, ahogy azt a többiekkel tette. Mi több, tisztelni kezdett és viszonyunk, egy-két élesebb, de hatékony szóváltástól eltekintve, végig jó maradt. Ha lénye mégis örökös izgalomban tartott, úgy ennek oka az volt, hogy nem bírtam elviselni a munkásokkal és tisztviselőkkel szemben tanúsított durva és igazságtalan viselkedését. Éppen ez volt oka összekoccanásainknak.

A légkör, amelybe a gyárban kerültem, merőben elütött a bank „elegáns" sima légkörétől. Süppedő szőnyegek, szép bútorzat, levegős termek helyett itt elkopott, komor és túlzsúfolt irodák fogadtak. Első ténykedésem elég hamar változtatott ezen. Sikerült Ohren igazgatót és a grazi központi igazgatóságot meggyőzni arról, hogy a gyár melletti lakóépület, amelyben a nemrég elhunyt kereskedelmi igazgató szolgálati lakása volt és üresen állott, kiválóan alkalmas Ohren igazgató, két főtisztviselő, a titkárság és két vendégszoba céljaira, miáltal a régi irodák, némi átalakítással, kellemes irodahelyiségekké válnak.

Így Dr. Basinszky István kartársammal, életem egyik leghívebb barátjával, közösen egy szép szobát kaptunk, ahol könnyebben lehetett kibírni az új foglalkozás terheit. Ez a teher számomra elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a legjobb akarattal sem bírtam kicsiholni magamból érdeklődést a sokféle bevéső- és rászegező zár, ajtó- és ablakpántok, reteszek, füstcsövek, tűzhelyek, szürke- és vasöntvények iránt. Természetesen kényszerítettem magam, hogy a szükséges ismereteket mielőbb elsajátítsam, sőt felajánlottam, hogy néhány hónapra kimegyek az üzembe a gépekhez, hogy gyakorlatilag is megismerjem a gyártást, amit az igazgatóság nem fogadott el. Egy éven belül így is cégvezető lettem és kötelességeimet könnyű szerrel el tudtam látni, anélkül, hogy Ohren igazgató úr egyeduralmát sok új javaslattal vagy okoskodással zavartam, vagy veszélyeztettem volna.

II. rész, VII. fejezet

Irodalom címkék: 
A mű szerzője: 
Becht Rezső
A bejegyzés létrehozása: 2017. március 27.