Bánfalvi nyaralás

Apám erszénye nem nyúlt a szomszéd falun, Bánfalván túlra, és így kiköltöztünk a nyárra a {Karmelita-kolostor} lábánál elterülő, szelídgesztenyeerdőktől övezett faluba, amely felett az Álomhegy csupasz sziklafala meredezett, az életuntak kedvenc ugrósánca a másvilágra. A Fő tér egyik sarkában állott a Schwenk-ház. Előtte mohos kút, mögötte istállóktól körülvett gazdasági udvar gőzölgő trágyadombbal és elvadult kerttel a pajtán túl. Pompás terep a bérház szűk udvarához és tilalomfáihoz szokott süldőgyerek számára.
A térre tekintő, kétablakos parasztszobába kvártélyoztuk be magunkat ódon, dohszagú bútorok és mennyezetig érő ágyóriások közé. Luther Márton és Melanchton Fülöp színesnyomatú arcképei tekintettek le a kékre meszelt falakról. Alattuk, illő távolságban, a Schwenk-család művirággal koszorúzott fényképei fakultak: Schwenk Mihály mint legény, majd mint tüzér, neje HolzmannTeréz mint [korfirmandus] leány, majd ketten együtt az esküvőjük napján, és eme eseménynek egyenes folytatásaként a meztelen csecsemők képei, köztük a velem egykorú Miskáéi, aki egyelőre még az ajtóban állott, vörös hajúan, szeplősen, ellenségesen figyelve a [„Stadtleut"] beköltözését,mitsem sejtve, hogy húsz év múlva a falu hősi halottainak emlékművén áll majd arany betűkkel a neve és „Elesett Galíciában 1915. március 7-én."

Két nap múlva berobogott Bécsből Frida néni is, napernyősen, fodroktól körítve, és örökös viháncolásával minduntalan pánikot idézett elő a hidasban, a malacok között. Vele jött egyetlen fia, Richárd is, az öregedő Pospichel Vilmos késői produktuma, az elkésett egykék összes hibáinak [kompendiuma].
Rémületben tartotta az egész Schwenk-portát. A tyúkok, a kidülledt szemű kakas vezetése alatt annyit menekültek Richárd elől, hogy lefogytak és beszüntették a tojást. A macskák visszavonultak a padlásra a széna közé, ahová Richárd hurokkal és a macskafarok megpörkölésére szánt kénes gyufával követte őket, mialatt a konyha előtt az öreg Schwenk anyó alatt ropogott a padka, mert a 100 kilós testhez még az örökös aggodalom terhe is járult, hogy hátha ez az ördögfióka rájuk gyújtja a házat.
Frida néni eleinte a nagyvárosból szabadult nyaralók mindent megértő megbocsátásával mosolygott fia betyárkodásain, amikor azonban Richárd a vendéglőben anyja szemefényét, a hosszúnyelű, csipkével beszegett selyemnapernyőjét markolatig beledugta az udvar sarkában heverő rozsdás vascsövek egyikébe, akkor Frida néni ajkára fagyott a mosoly, és hisztériás napernyősiratása mély nyomokat hagyott a bánfalviak emlékezetében. Richárd egy ideig habosra rágta a zablát, mellyel az anyai harag fékezni próbálta, de az anyai kéz hamarosan újra elernyedt. Szertelenségét megtörni sohasem tudta, Richárd fiatalon agyonlőtte magát és a családban többé szó sem esett róla. De akkor még javában élt és harsányan örült, amikor én egy körtefa ágának elérése céljából a közelben álló szekér ülődeszkáján addig másztam kifelé, amíg a fizika előttem még ismeretlen törvénye folytán bele nem buktam a trágyapatakba, homlokomat meg véresre nem vertem a partján álló ekevasban. Richárd örömrivalgására kirohantak a mamák a szobából és megmentettek a trágyalébe fulladás dicstelen halálnemétől.
A pajtán túl, az éretlen szilvák és korcs körték vadszagú, csalán-és lapurengetege mögött kezdődtek a szelídgesztenye erdők. Ide vonultunk ki reggelente, és míg anyám Irénkével egy faóriás árnyékában leheveredett, mi fiúk pedig harci ösztöneinket elégítettük ki az angol-búr háború mintájára. Közben Frida néni a dombok hajlatában lévő kis tavacskában úszkált nagy szalmakalapban és minden hínár érintésére éleset sikoltott, hogy „Pióca, pióca!" Így már alig maradt ereje a fősikolyra, amikor a bokrok mögül három tehén gázolt bele a vízbe olyan zord eltökéltséggel, mintha Frida néni körül az egész tavacskát ki akarnák inni.
Estefelé, amikor a fecskék vijjogva cikáztak a Fő tér felett és a Kolostorhegy felől, a Karmeliták tornyában ringva szólt az estharang, megjött a városból apám, csomagokkal megrakva. Mivel lényéhez tartozott az örömteli meglepetés szerzése, majdnem minden nap volt a köznapi szükségleteket kielégítő csomagok között egy, melyet titokzatos mosollyal helyezett az asztalra.