Divatok a századfordulón

Keresés az archívumban

Helyszín
Irodalom címkék
Mű szerzője és címe:

Lakásunk nem bővelkedett jó képekben. A harctéren haldokló Petőfi, amint vérével írja a harctér földjére: „Hazám!", megtörő szemével évekig tekintett le reám és többet adott, mint amennyit az effajta olajnyomatok adni szoktak. Szárnyakat adott a képzeletnek. Mellette néhány eredeti olajfestmény, apám barátjának, Trinkl Istvánnak munkái a naplementét, a készülő vihart és a Fertő menti Halászkunyhót ábrázolták, ha nem is az igazi művészet erejével, de mégis művészi igénnyel. Már ez is elismerésre méltó volt azokban a századforduló körüli időkben, amikor az elfajult ízlés megtagadta a régi, szép bútorok nemes vonalait, és fatornyocskákkal, facsigákkal agyonhalmozott bútordarabok, Makart-csokrok és nehéz függönyök tették fojtóvá a fiatal házasok „korszerű" otthonát, nem is szólva az aranyozott szárazborsó szemekkel kirakott falitálak hajmeresztő divatjáról és a borsókörítés közepén mélázó Raffael-angyalkákról vagy a petróleum-csillárok üveggyöngyeiről.
Mindezeket persze csak évekkel későbben kezdtem észrevenni, ahogy a felnőttek öltözködésének fonákságain is csak akkor ütődtem meg, amikor mindjobban nyiladozó értelemmel elnéztem szegény anyám öltözködését, a térdig érő halcsontfűzőbe préseléstől a tüzes hajbodorító vasig, a földet söprő szoknyáktól a mázsás kalapig. De apámat sem irigyeltem keményített ingeiért, arasznyi gallérjáért, amely köré készre varrott nyakkendőt csatolt, közepén egy szerecsenfejű dísztűvel.
Gyűlöltem a nyakam köré kanyarított csipkegallért, a „smizerlit", a csíkos félharisnyákat, a nagykarimájú kalapot, ellenben szívesen hordtam a matrózblúzt és matrózsapkát, homlokszalagján a császári és királyi haditengerészet egy csatahajójának aranyhímes nevével.
Dehát mindez megváltozhatatlannak és teljesen rendben lévőnek látszott, hiszen akárhova néztem, mindenütt ugyanezt láttam. Ha kinyitottam a [„Gartenlaube"] vagy az [„Über Land und Meer"] folyóiratokat, ott is csak ilyen öltözetű nők és férfiak éltek ugyanilyen lakásokban, sőt az „Együtt a halálba" című egész oldalas Gartenlaube illusztráción a tengerésztiszttel összekötözött hölgy sonkaujjastól, uszályostól vetette magát a sistergő habokba. Ezek a gazdagon illusztrált képeslapok nyitották fel szememet az élet ábrázolásának élvezetére. Órákig el tudtam nézni ezeket a rajzokat, kő- és acélmetszeteket, és közben borzongva suhogtattam képzeletem növekvő szárnyait.

A Gartenlaube – Die Gartenlaube - 19. században indult német nyelvű hetilap. Megjelent 1853-1944 között.

Gazdagon illusztrált irodalmi és ismeretterjesztő jellegű folyóirat, ami 1858 és 1923 között jelent meg Stuttgartban, heti gyakorisággal. Szerzői között volt többek között Karl May. Ahogy az első kiadás előszavában megfogalmazták, a magazin célja az volt, hogy bemutassa, mi történik a világban és ezt gazdagon illusztrálja „tollal és ceruzával”.

A bejegyzés létrehozása: 2014. október 6.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.