Hírek a nagyvilágból, a dioráma

Keresés az archívumban

Helyszín
Mű szerzője és címe:

Ahogyan fülledt nyári éjszakákon a láthatár felett távoli villámlások lobbannak fel, úgy telt meg az új század első éveiben a történelem légköre mind sűrűbb feszültséggel. Hol keleten, hol délen gyúltak ki villanó tüzek az éjszakában, melyet az emberiség még gyanútlanul verőfényes nappalnak érzett.

Az új század első évében az [angol-búr háború] utolsó fázisa és a [kínai boxerlázadás] tartotta izgalomban az újságolvasó polgárokat. Sopron búrpárti volt és a mai Prinz-pihenő feletti magaslaton egy „Búr-kilátó" létesítésével fejezte ki csodálatát [Krüger apó] és búrjai iránt.

Persze én is megvetéssel néztem a képeslapokban [lord Kitchener] arcmását és szeretettel Krüger széles parasztarcát. Minden nap újabb izgalommal töltöttek el a Pesti Hírlap hírei a búr tragédiáról, és szörnyülködéssel a boxerek kegyetlenségéről szólóak. Amikor a Taku erőd elfoglalásával, majd Peking elestével a 30.000 embert legyilkolt boxerek elvették büntetésüket, először éreztem azt, amit a felnőttek „európai önérzetnek" neveznek.

Sajnos, ezzel még nem volt vége a rendkívüli események sorának. Még abban az évben meggyilkolták [Umberto olasz királyt] , a következőben [MacKinleyt], az Egyesült Államok elnökét, majd [Szipjagin] orosz belügyminisztert . 64 évi uralkodás után meghalt Viktória, az angol királynő, akinek nagymamás arcképe olyan ismert volt, mint Ferenc József császár szakálla.

Az utolsó megrázó esemény, amely még elemista koromban esett, a Mont Pelée kitörése volt Martinique szigetén, 40 000 halottal.

A jámbor polgárok, így szüleim is, libabőrösen olvasták ezeket a gyilkosságokat és katasztrófákat az uzsonnakávé mellett, de hamarosan megnyugtatta őket az a tudat, hogy mindez távol, nagyon távol a Monarchiától történt, no meg különben is elképzelhetetlen, hogy ilyesmi nálunk előfordulhasson. Mikor aztán 1903-ban Ferenc József ellen is merényletet követtek el, és nem is olyan távol – Belgrádban – a [Karagyorgyevics-pártiak] meggyilkolták a Konakban [Sándor szerb királyt] és nejét, akkor dermedten nézték az eseményt illusztráló rajzokat a lapokban és valahonnan huzatot éreztek.

Ezek a véres események erősen izgatták az én fantáziámat is, és addig dörzsölték képzeletemet, míg valami komplexusféle nem alakult ki bennem: fel-feltörő rettegés attól, hogy hasonló események, óriásira dagadva, bele fognak gázolni ifjúságom éveibe és talán maguk alá temetnek. Ebben nem is tévedtem, csupán a fantáziám bizonyult vérszegénynek, mert a jövőben vajúdó tragédiák, embertelenségek és vértengerek méreteit még csak halvány körvonalakban sem tudta megsejteni.

Valami hasznom mégis volt a történésekből: szenvedélyes érdeklődés támadt bennem a térkép, az idegen országok, népek, tájak, emberek iránt. Amikor az iskolában még csak Magyarország földrajzát tanultuk, akkor én már ismertem valamennyi földrészt, Ázsiát a boxerekkel, Afrikát a búrokkal, Amerikát az indiánokkal kapcsolatban, Ausztráliát pedig menet közben szedtem fel. Értettem a térkép meséit, hullámozni láttam az óceánokat, zúgni hallottam a kék eres folyamokat, a felhőkbe vesztek a Kordillerák és a Sziklás-hegység ormai, láttam a naplementét Transvaalban és a sárga ködöt a Themze torkolatánál.

Volt abban a mozi előtti világban egy intézmény, melyre hálával gondolok vissza, mert ott szereztem egy életre szóló szomjúságot a messzeség után. „Diorámának" hívták, és ott volt a {Caesar- vagy Zöldházzal} szemben, ahol a Szent György utca átível a Hátsókapuba.

A nagy helyiségben köralakú építmény körül, melynek falán csak színházi látcsövekhez hasonló kukucskálók voltak, ültek a nézők és bámulták a szemük előtt halk kattanásokkal lassan elvonuló, térhatású, színezett képeket, melyek idegen tájakat, városokat mutattak. Minden héten változott a műsor. Velence után Mexikót, Spanyolország után a Szunda-szigeteket, India után Stockholmot, a [Jangs-tse-kjang] után Párizst láttuk. Mert apámmal minden műsort végignéztünk. A valóságnak ez a meseszerű tükre jobban felajzotta képzeletemet, mint később a film, hiszen egyszerűségénél fogva sokkal több közreműködést követelt a nézőtől, s ezért sokkal tovább maradt meg az emlékezetben, mint az átlag mozidarab.

Később, amikor a Diorámában és a térképből szerzett szomjúság oltása közben eljutottam az egykor látott és elképzelt helyek egy jó részébe, halkan ketyegni kezdett valahol a tudat mélyén a szerkezet, amely a gyermekkor Diorámájában mozgatta a képek sorát. És nem egyszer úgy éreztem, hogy a képek és a képzelet többet ígértek, mint amit a valóság beváltani tudott, mert a vágyakozás szebb a beteljesülésnél

A búr háborúk a britek és a dél-afrikai holland telepesek, a búrok között zajlottak 1880-1881 és 1899-1902 között a mai Dél-afrikai Köztársaság területén. Utóbbiak saját államalakulataik, Oranje Szabadállam és a Transvaal Köztársaság függetlenségéért harcoltak.

A boxer lázadás 1900-ban robbant ki Kínában a külföldiek és a terjedő kereszténység ellen. A háborúban a boxerek, majd a nagyhatalmak csapatai is kíméletlenül bántak ellenfeleikkel és a civilekkel.

Paulus Krüger (1825-1904), búr politikus, a Transvaal köztársaság elnöke.

Horatio Herbert Kitchener (1850-1916), az egyik legismertebb angol katonatiszt a gyarmatosítás korából. Negatív hírnevét a búr háborúban bevetett kegyetlen módszereinek „köszönhette”. A búr asszonyokat és gyerekeket koncentrációs táborokba záratta, a farmokat felégettette.

I. Umbertó (1844-1900), 1878-tól olasz király. Az anarchista Gaetano Bresci lőtte le Monzában 1900. július 29-én.

William McKinley (1843-1901)

Dimitrij Szergejevics Szipjagin orosz belügyminisztert 1902 áprilisában gyilkolta meg egy 21 éves diák.

Szerbia egyik uralkodó dinasztiája volt a Karagyorgyevics, amelyik hosszan tartó harcban állt az Obrenovics dinasztiával.

Obrenovics Sándor szerb király (1876-1903). Feleségével, Draga Masinnal együtt oroszbarát szerb tisztek gyilkolták meg a belgrádi fejedelmii lakosztályban.

A Jangce folyó

Linkek
http://sopronanno.hu/bejegyzes/a-caesar-haz
A bejegyzés létrehozása: 2014. december 1.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.