Tavasz a kertben

Keresés az archívumban

Helyszín
Mű szerzője és címe:

Nem könnyű dolog a tiszta lelkiismeret látszatát fenntartani csodálkozó, frissen kinyílt cseresznyevirágok között. Vakított az ártatlanságuk, makulátlan fehérségük megszégyenített. Overallom két-három pecsétje, melyet részben az ő szolgálatukban szereztem, égetni kezdett, mint a szégyenbélyeg, egynémely kedves bűnöm zavartan igazgatta a nyakkendőjét és a cipője orrát bámulta.

Hiszen már régen sejtettem, hogy a lőver titokban más embert próbál nevelni belőlem. Most tudtam, hogy nemcsak én nyesegetem a kertet, hanem a kert is lelenyeseget rólam egy-egy vadhajtást, mélyebbé teszi a szívemet, tisztábbá a mosolyomat, és sok jóigyekezettel, de sajnos kevés eredménnyel fáradozik azon, hogy önzésem helyére korszerű önfeláldozást és emberszeretetet oltson.

Isten tudja, mi minden terve van még a kertnek velem, hiszen még csak a legelején vagyunk a lelki átképzésnek, az alapfogalmaknál, s máris lényegesen megjavította a mérleget az emberséges derű javára.

Legifjabb barátom a „tárgyak" társadalmában a kis ház a lőverben. Menedékház, mint ahogy minden barátban is menedéket lát vagy remél az ember. Itt áll a csöndben, amely visszaveri a gyilkos világ lármáját, a zöldben, magasan a város felett, nincsen benne sem rádió, sem újság, még villany sem, csak egy ágy, asztal, szekrény, mosdó, petróleumlámpa meg miegymás. Amellett olyan kicsi, hogy szinte magamra gombolhatnám, mint egy mellényt, ha pedig Sillyt a verandaoszlophoz kötöm, mindig attól tartok, hogy utánam rugaszkodásában magával húzza az egész „épületet". És mégis, vagy éppen ezért, már az első héten ennek a kis [refúgiumnak] a keze szorítását éreztem, valahányszor beléptem az ajtaján és kizártam magam mögött a világot.

Ha kifekszem egy könyvvel a verandára, vagy ha bekerget az eső a szobába, akkor nem egy házban ülök, hanem egy barátnál, aki esernyőt tart fölém. Egyedüllétem tökéletes, és mégsem vagyok magamban. Sem a „másik" jelenléte nem zavar, sem az elhagyatottság érzése nem nyom. A legjobb társaság a lelkes „tárgy".

***

A korábbi háborúkban a hír gyalog járt, később lóháton, még későbben dróton. Amíg célhoz ért, már múlt volt, néhány hetes, pár napos vagy akár csak két órás múlt. Ezalatt lehiggadt, kihűlt. De most! Most szinte a véres történés pillanatában már ott bömbölt a földkerekség minden zugában és árasztotta magából a pusztulás, halál, kétségbeesés gőzét és szagát. Békés családok hálószobájába belevijjogtak a zuhanóbombázók, az égő rotterdami tetők ropogása és füstje betöltötte Tisza menti tanyák tornácát, a flandriai országutakon botorkáló hontalanok áradata medret vájt minden emberi lélekben San Franciscótól Surabayaig.

Liége elesett ...! A holland hadsereg megadta magát ...! Sedan ...! Malmédy ...! Somme ...! Meuse ...! A németek Boulogne sur Mer-ben ... Calais-ben ...!

Európa kertje ismét síkos lett a vértől és könnytől. Brabantot ismét eléktelenítették a gránáttölcsérek, Erasmus városát a modern apokalipszis lovagjai, az ejtőernyősök rohamozták meg. A szánalom és a döbbenet birkózott a lelkekben.
De mi történt Brüggével? ... Memling képeivel ...? A brüsszeli St. Gudule két csonka tornyával ...? A Gran' Place-szal Antwerpenben ...? A Rembrandtokkal ...? A tejvérü hollandusokkal ...? A kékszemű, pufók gyerekekkel ...? Mi történt az Emberrel ...!!?

Nem volt menekülés a tények és kérdések özöne elöl.

És mégis volt egy menedék, ahová szűrve érkeztek a hírek, letompítva, valószínütlenítve, ahol erősebb valóság volt az első viola, mint Dunquerque ostroma. A lőverben virágba borultak az almafák. Huszonöt virágzó almafám tűrte szűzi borzongással a méhek bódult udvarlását. A porzók ontották, a bibék itták az új élet csiráit. Tombolt a halk nász végig a májusi kerten. Utána a szirmok hervadása nem volt már értelmetlen halál, hanem megváltott értelem, s a fáradt havazás a boldog beteljesülést követő álom.

De mi volt az, ami Nyugat-Európában tombolt? Értelmetlen dúlás, pusztulás és halál, vagy az emberiség véres virágzása egy új tavasz viharában?

II. rész, IX. fejezet
Közreadja Turbuly Éva

menedéknek

A bejegyzés létrehozása: 2017. július 24.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.