Nem hagytam teljesen abba a tudományos munkálkodást. Vendl Miklós professzortól kértem és kaptam egy újabb témát, éspedig ennek inkább csak az elméleti, kiszámítási részét, míg a kísérleti részt maga a professzor végezte el. A professzor ugyanis egy Amerikából származó kristályról különféle metszeteket készített, és ezekről úgy másfél tucatnyi röntgensugaras „Schiebold-módszerű” himbálós felvételt. A himbálós felvételeken mutatkozó feketedési foltokból (pontosabban: vonalak helyzetéből) kellett kielemeznem ennek a kristálynak az „elemi tér-rácsát”, másként „elemi testét”, vagyis hogy milyen elemi atomcsoport (pontosabban: ion-csoport) szabályos ismétlődéséből, „szakaszos eltolódásából” épül fel az egész kristály.
Ehhez le kellett mérnem bizonyos, a felvétel-készítés közben mutatkozó távolságokat, továbbá a feketedési vonalak egymástól való távolságait. Az így kapott mérési adatokra támaszkodva hosszú, évekre kiterjedő számításokat kellett végeznem, amíg végül kialakult az elemi tér-rácsra vonatkozó biztos elképzelésem. De egyúttal azt is megkaptam így, hogy mekkora ennek az elemi tér-rácsnak a három „rács-állandója”, vagyis hogy erre a kristályformára jellemző három fő-irányban milyen távolságban követik egymást az elemi test (-térrács) folytonos ismétlődéseiből kiadódóan – az analóg helyzetek értelmében – a „szomszédos” atomok.
Némi szemléltetésül álljon itt egy ábra. A három rács-állandót az a, a b és a c távolságok szemléltetik.
|1|
Elméleti megfontolásokból kikövetkeztethető, hogy összesen 230 úgynevezett tércsoport van. Sikerült azt is megállapítanom, hogy kristályom melyik tércsoportba tartozik. Közelebbről a vizsgált kristály „COLEMANIT” volt, vegyi összetételére nézve kalcium-tetra-borát 5 molekula vízzel. Tehát ezek szerint a kristálytest minden molekulája 2+6+11+5 (2+1) azaz 34 atomot (iont) tartalmaz.
Ám az és számításaimból kiderült, hogy nem 34 atom (ion) alkotja a kristály egy elemi testét, hanem 68, vagyis éppen a duplája. Az elemi test eszerint két molekulát tartalmaz. Az ugyanazon elemi testen belül két molekula helyzete nem származtatható az egyiknek a másikba való párhuzamos eltolódásából. Ellenben folytonosan megismétlődik, szakaszosan ismétlődik maga az egész elemi test a három fő-irányban. A homológ helyzetű, szomszédos pontok távolságait a három rácsállandó adja. Ezek értéke számításaim szerint a=8,61 A0, b=11,12 A0, c=6,10 A0 (A0=angström; 1A0= egy tízmilliomod milliméter). A kristály valószínűleg a C02b tércsoportba tartozik.
A hosszú számítások végeredménye három lapon jelent meg Berlinben a „Zeitschrift für Kristallographie”-nak 103. számot viselő, 1941-ben megjelent kötetében, ennek 431-433. lapján. De ez a cikkem nem volt alkalmas doktorátusra, mert a himbálós felvételeket nem én készítettem, hanem Vendl professzor. Én csak a hosszadalmas számításokat végeztem. Ekkor már nem is a doktorátus megszerzése volt munkám célja, hanem csak az, hogy magasabb neveltetésemért mintegy tudományos eredménnyel fizessek.
Utóbb Vendl professzor felkérésére dr. Lányi Béla budapesti adjunktus porrátört colemanit kristályról Polányi rendszerű röntgenfelvételeket készített hengeres filmen. Az értékek, amelyeket az ezekről nyert adatokról számítottam, jó egyezést adtak az előzőekkel.
Ám kiderült hamarosan, hogy más fizikusok, mineralógusok is kísérleteztek a colemanittal, Egy lengyel és egy szovjet fizikus. A rácsállandók náluk is jó egyezésben vannak az általam kiszámítottakkal, de ők a colemanitot nem a C02b, hanem a C12b tércsoportba sorolták.
Ennek az ellentmondásnak végleges tisztázása céljából az 1950-es évek elején egy dél-amerikai mineralógus újból vizsgálat alá vette a colemanitot, és megállapította, hogy nekem van igazam: a colemanit nem a C12b, hanem a C02b tércsoportba tartozik. A colemanitra vonatkozó eredményeim a „nagy Dana” néven emlegetett angol könyvben is benne vannak. Ez a könyv összefoglaltan tünteti fel a világirodalomban megjelent összes kristálytani eredményeket.
Később azután fizetett is valamit az elért tudományos eredmény. Bizonyos jó hírnevet szereztem általa, és később – pár éven át – akadémiai mellékfoglalkozáshoz jutottam.
Egyéb munkásságom
[Csillay Kálmán] postatisztviselő, távoli rokonunk irodalommal is foglalkozott. Mint újságírónak cikkei jelentek meg a fővárosi lapokban. Sok, különböző nyelven írt idegen regény jelent meg az ő fordításában. Verseket írt és tanulmányokat. Az ő révén kaptam ajánlatot a „Gutenberg Lexikon” szerkesztőségétől, hogy munkatársuk legyek. Különösen édesanyám hangsúlyozta a meghívás kitüntető voltát. Elvállaltam. Munkám abból állott, hogy a fizika tudományába vágó és velem közölt címszavakhoz írjak lexikonszerűen rövid, összefoglaló tudományos meghatározást és ismertetést. Előírták, hogy a cikk hány sorból állhat. A terjedelemnek ez a korlátozása bizony nem tette könnyűvé feladatomat, mert az ember szeretett volna a cikkbe minél több lényegeset beleszorítani. Egyik módszer volt a „tömörítés”, amely abban állott, hogy az először bővebb fogalmazásban elkészített cikkecske mondanivalóját összevont mondatokkal, rövidebb szavakkal fejezzem ki. Ha mégsem ment ez a dolog, kérni lehetett a sorszám növelését. Illetve jött az utasítás, hogy nem engedélyezik: tessék valamit elhagyni belőle. Szaporátlan, lassú munka volt. Ám néha fordított volt az eset. Bizonyos régi – már nem használatos – eszközökre vonatkozólag alig lehetett adatokat szerezni (pl. öreg lexikonokban). A talált adatok is homályosan fogalmazottak voltak, és nemegyszer látszólagosan ellentmondók. Ilyenkor a régi adatokat össze kellett olvasztani egy cikkben, kellően homályos kifejezésekkel, hogy lehetőleg egyik forrással se ütközzék.
Sokkal gyakoribb volt azonban az az eset, amikor a terjedelem tágítása látszott szükségesnek. Emiatt a lexikon terjedelme a tervezettnél sokkal nagyobb méretűvé duzzadt. Emellett a szerkesztőség több munkatárssal – köztük velem is – polémiába került. Így a lexikonban egyik-másik cikkemhez olyan rajzot közöltek, amelyik nyilvánvalóan hibás volt. Ez ellen felszólaltam, mire közölték, hogy a rajzokat egy francia lexikonból vették. Mindegy: akkor is rossz! Megbuktatnám az olyan diákot, aki ilyen rajzot készítene. Vagy felcserélt volt a számozása a rajznak, ellenkezett a szövegemmel.
A szerkesztőség nemsokára már csak azzal fizetett, hogy a munka fejében „ingyen adta” a munkatársaknak a megjelenő köteteket. Ám még csak a „H” betűnél jártunk, mikor a vállalkozás csődbe ment. Előzetes engedélykérés nélkül cikk-részleteket közölt más művekből. Ebből perek indultak, és a kirótt bírság megfizetése túlhaladta a vállalat erőit.
[Karner Károly] soproni evangélikus teológiai tanár szerkesztésében egy „Keresztyén Igazság” című folyóirat jelent meg. Ebbe írtam időnként természettudományi cikkeket. Pl. „A csillagászati világkép változásai az idők folyamán”, vagy „A fajok keletkezése mai szemmel nézve”; „Örökléstani kérdések” stb.
Csillay Kálmán (1863-?) elsősorban V. Hugo, Dumas, Verne, Zola stb. ismert műveit fordította franciából. Ezeket a főként a Gutenberg Kiadó jelentette meg.
Karner Károly (1897-1984) a Keresztyén Igazság szerkesztője (1934-1944).