Mint akkor nőtlen fiatalember többször tettem látogatást lányos házaknál. Más ifjú tanárokkal: Antal Lacival, Kunczer Gyulával, Machatschek Viktorral többször voltunk Lauringeréknél, akiknek a három fiú mellett egy leányuk volt, Lauringer Margit. Csinos, kedves leány volt, de mi egy kissé „élettelennek ’” találtuk. Azért nem tudott egyikünket sem rendszeres udvarlónak, vőlegénynek, férjnek lekötni.
Már ritkábban, de azért rendszeresen tettünk együttes látogatást Katona Ferenc igazgatóhelyettesnél, akinek leánya, az Anci nagyon is temperamentumos volt. És szerintem csinos is.
Kutyával szokott sétálni Müller Herta, egy néhai katonaorvosnak leánya. A német anyanyelvű Müllerné szíves meghívása nyomán évenként vagy háromszor látogatást tettem náluk. Herta vonzó hatása mellett a német nyelvű társalgás gyakorlása céljából is. Ugyancsak a társaságunkhoz tartoztak Szalai Erzsi, Schwarz Tilda óvónők és Verő Annus, egy női kozmetikai szalon tulajdonosnője.
Mi ifjú tanárok gyakran látogattuk egymást és sétáltunk, kirándultunk együtt. Nem lányos-ház vonatkozásban leginkább Csanády Sándor történelem szakos tanártársamat látogattam. Történelmi, filozófiai kérdésekről igen jól el tudtunk beszélgetni egymással. Néha felkerestem otthonában Bartha Miksa kartársamat is. Itt főleg matematikai problémákról volt szó.
Az első évben néhányan fiatal tanárok a Csengery utcai „Move” épület (később zeneiskolai épület, melyet bombatalálat ért) szuterénjében Farkas néni kifőzésében étkeztünk. Az első év vége felé egyik tanártársunk öngyilkos lett. Nevét, ügyét nem említem. Tettét a bánfalvi hősi temetőben követte el, ott találtak rá holttestére. Helyébe dr. Zeller Tibor került, egy budapesti adjunktus. Földrajz szakos. Napbarnított, borotvált képű, keskeny arcú ember. Jó svádával rendelkezett, szeretett szerelmi hódításairól beszélni. Sokat cigarettázott és rengeteg levelet írt. Az ő tanácsára a következő évben már a Vármegyeház téren lévő, úgynevezett Tábornok házban volt kifőzdéhez pártoltunk át. A háznak oszlopos előcsarnokából középen nyílt a bejárat. Ezt a kifőzdét sokan „népkonyhának” csúfolták. Ez a kifőzde igen nagy szerepet játszott életemben.
Itt étkeztünk rendszeresen mi fiatal tanárok: Zeller Tibor, Antal Laci, Kunczer Gyula és én. Legtöbbször a belépéskor balra eső, a térre nyíló két ablak alatti hosszú asztalnál. A teremben mások is étkeztek, mégpedig túlnyomóan nők.
Így Kerényi (régebbi néven Kraus) Adél, bozontos ősz hajú, kiérdemesült operaénekesnő. Sokszor eldicsekedett vele, hogy fiatal korában a bayreuthi Wagner fesztiválokon többször is szerepelt Wagner áriákkal. Zsidó származású nő volt. Alacsony termetű. Gyakran nevetett. Régies módon, öregesen öltözött. Sopronban ez idő tájt csak télen volt állandó színtársulat. Be-bejárt a színészek közé. Szerepet szeretett volna kapni a színigazgatóktól, de azok csak hitegették. Énekelni még csak tudott volna, de már nem volt megfelelő a mozgása, mert rosszak voltak a lábai. Szerepet nem kapott, de időnként egyik-másik előadásra ingyen jegyet mégis adtak neki. Tulajdonképpen nyomorúságos körülmények között élt. A színészeknek akkor még nyugdíjuk nem volt. Sopron városától kapott havi 25 pengő segélyt, amely összeg megfelel a mai (1967-es) pénzértékben hozzávetőlegesen 300-400 forintnak. A Várkerület 20. szám alatt volt egy elég nagy, homályos, de kevésbé tisztán tartott lakása, szobája. Volt szobájában egy zongora is. Ezt látva, zongorázni kezdtem tanulni nála. Körülbelül másfél évig jártam hozzá, de nem tudott jól zongorázni. Én is inkább azért jártam oda, mert nekem gyakorlás céljából zongorára volt szükségem.
Stagl Mici, egy sovány, élénk szellemű és mozgású tanfelügyelőségi tisztviselőnő is ott szokott étkezni. Egy uszodai összetalálkozás alkalmával ő mutatta be nekem Fuchs Médit (Fuchs Ilonkát). Utóbbi elég magas, fekete hajú, pirospozsgás nő volt. Cigarettázott, és sokszor lehetett az utcán látni, amint séta közben pórázon vezeti kutyáját. Stagl Mici mintegy közvetítő szerepet játszott Vas Jenő és az én házasságomban. Vas Jenő ugyanis később Fuchs Médit vette el.
Ott étkeztek Schwarz Tilda, Szalai Erzsi óvónők. Hadarits Mimi, a huncut, tréfás tisztviselőnő. De volt néhány férfi is a kosztosok között.
Egyik délben azt mondta nekem Kerényi Adél: „Tanár úr! Menjen fel a színpad háta mögé, és keresse fel [Ölvedy Zsóka színésznőt] az öltözőjében. Ő nálam énekelni tanul, a hangját képezem. De mondja meg neki, hogy ma nem tudok órát adni, mert nem érzem magam egészen jól.” Megtettem. Ettől kezdve az utcán is köszöntem a színésznőnek, és ő fogadta. Sőt a mamája is, aki szintén színésznő volt Garaminé néven. A „Haway rózsája” című operett előadása közben a nézőtér első sorából megbiccentettem a fejem a színpadon tánc közben elém érkező Garaminé felé, és ő onnan visszaköszönt nekem.
De hogy a dolog még érdekesebb legyen, egyszer csak megjelent a színtársulat nagy része a „népkonyhánkban”, és helyet foglalt a szomszéd asztalnál. Volt, hogy átültem hozzájuk, közébük. Egyszer azután, amikor valaki azzal kezdett csúfolni, hogy ahol étkezem, az csak „népkonyha”, tréfából így feleltem vissza: „Sokkal előkelőbb hely, mint ahol maga étkezik. Valóságos urak asztala. Tegnap is együtt étkeztem itt Ferenc József császárral, aki mellettem ült.” T.i. valóban együtt ebédeltem egy Sümegi József nevű színésszel, aki a „Fehér ló” című darabban Ferenc József császárt alakította.
Egy őszi napon – 1930-ban lehetett – ahogy leülök az ebédhez a „népkonyhán”, a bejárati asztalfőn ülő Stagl Mici így szólt hozzám: „Bemutatom neked a brennbergi Hildát”, és azzal bemutatott engem egy, a távolabbi ablak alatt ülő, kedves mosolyú hölgynek. Szokatlan, barna, puffos ujjú ruha volt rajta, és hosszú, láncokon lógó fülbevalói voltak. Mindjárt beszélgetésbe is elegyedtem vele. Ez a hölgy másnap nem jelent meg. Sőt, egész télen át sem. Tavasszal újra felbukkant, és aztán pár hónapon át havonként egyszer velünk étkezett.
Neve Prinner Hilda volt. Később én Hildusnak becéztem. Nem lakott bent Sopron városában, hanem a közigazgatásilag Sopron városához tartozó, de a várostól 12 km-nyire, bent a hegyekben, a brennbergi völgy végén fekvő, kb. 2000 lakost számláló bányavároskában Brennbergben. Ott vezette bátyjának, Prinner Andor, akkoriban helyettes tanítónak háztartását.
Ölvedy Zsóka (1912-1981) színésznő, 1945 előtt számos népszerű filmben szerepelt.