Mi történt még a gimnáziumban 1933 és 1941 között?

Keresés az archívumban

Helyszín

1934. augusztus 1-vel középiskolai rendes tanárrá neveztek ki. Az egyetemi tanársegédkezésem után ugyanis a középiskola csak helyettes tanárnak vett át. A kinevezéssel mindjárt a VIII. fizetési osztály 2. fokozatába kerültem a IX. fizetési osztály 3. fokozata helyett, mert az egyetemeken töltött éveimet javamra beszámították.

Lényegében hasonló tanári feladatok, ünnepélyek és kirándulások keretében működtem, mint az első, egynéhány középiskolai tanári éveim alatt. Szakkollégáim idegenkedtek a fizikai kísérletek fárasztó és időrabló előkészítésétől, én meg azokat jól bírtam. Egyéb tárgyak közül néha kémiát, sőt szépírást is tanítottam. Még később az új tantárgyként bevezetett zenetörténelmet. De ez utóbbi inkább a 40-es évek első felére esett. Iskolánk „karaktere”, tehát az elnevezése is az idők folyamán [többször változott], ennek megfelelően megváltoztak az egyes tantárgyak, illetőleg óraszámaik. Tanintézetünket 1930 szeptember 7-én kelt rendelettel reálgimnáziummá alakították át, és az 1931/32-es tanévben ennek megfelelően átszervezték. Az átalakulás a tanári kar megkérdezése nélkül, mintegy a tanári kar háta mögött történt, puccsszerűen a két nagyon katolikus érzelmű férfiúnak: Dsida Ottó akkori tankerületi főigazgatónak és Lauringer Ernőnek, az iskolánk igazgatójának műveként. Ennek megfelelően például bevezették a latin nyelv tanítását. Az átalakítás egyes reál tárgyak tanáraiban - pl. a rajztanárokban – érthető elkeseredést keltett. Csökkent a heti óraszámuk is.

Így iskolánk 1930-36 években „Állami Széchenyi István Reálgimnázium”, 1936-1948 tanévekben „Széchenyi István Gimnázium”, majd 1948-tól (1968-ig) Állami „Széchenyi István Általános Gimnázium” elnevezés alatt működött.

Az iskola feljebbvalóira és a benne működő – túlnyomó részben pedagógus – alkalmazottaira bizonyos fokig alkalmazhatók azok a szavak, amelyeket Dér János nagybátyám az apostagi szőlő gyümölcsfáira mondott: „szedtük, tettük”, azaz a szőlőben folyamatosan kiszedték az elszáradt, kiöregedett gyümölcsfákat, s tették helyükbe az újat. Hasonlóképpen szinte minden évben volt egy-két személyi változás: egyfelől halál, nyugdíjazás vagy áthelyezés következtében „távozás”, másfelől az eltávozottak helyébe új, többnyire fiatal kartárs jövetele.

Iskolánk közvetlen felettes hatósága, [a főigazgatóság is változott]. Egy darabig a győri, majd a pestvidéki, még később a szombathelyi tankerülethez osztották be iskolánkat. Dsida Ottó főigazgató két év, utóda, dr. Acsay István már egy év múlva nyugdíjba került. A következő dr. Kemenes Illés, fekete reverendás, bencés rendi szerzetes, egy igen barátságos, humánus ember, két év múlva a pestvidéki főigazgatóság élére került, de ő még ezután is szerepelt nálunk mint érettségi biztos. Ám jelen voltam pár év múlva a temetésén is, amikor „Illés testvér” koporsóját lebocsátották a soproni bencés tanárok közös kriptájába.

A következő főigazgató, dr. Liber Béla (1935-1940) és az evangélikus dr. Simon László (1941-1945) már öt-öt évig működtek. A tanítás menetének ellenőrzése céljából azonban csak igen ritkán látogatták az iskolát. Inkább a helyettesüket, dr. Balogh Ányost küldték ki ennek elvégzésére. Ő fehér reverendás premontrei szerzetes volt, aki később Szegeden lett tankerületi főigazgató. Dr. Balogh Ányos már nagyon szigorú ember volt. Pl. a fizika szertárban nálam egy-két szekrény legalsó, legalább 18 éve ki sem húzott fiókját is megvizsgálta, és kifogásolta azoknak poros, fekete penésszel teli voltát. Rendbe kellett hozatnom. Általában igaza volt, de nem egyszer gúnyos hangot használt. Ezért általában inkább féltek tőle, mintsem szerették.

A nyugdíjas és a [működő tanárok] közül többen meghaltak. Faragó József 1933-ban. Végrendeletének megfelelően holttestét krematóriumban égették el. Meghalt 1935. december 16-án Koller Gusztáv. 1936. január 7-én Gruber Gyula „hosszú és férfiasan tűrt szenvedés után” arcrákban. 1938-ban dr. Machovich Viktor ifjan tüdőbajban.

Mások nyugdíjba mentek. Így dr. Nemeskéri Stodolni Gyula 1937-ben. Évtizedek múlva temetésén én mondtam a búcsúbeszédet. Legközelebbi szakkollégám és didaktikai tanácsadóm, Barta Miksa 1938 februárjában ment nyugdíjba. Egy vendéglőben társas vacsora közben én búcsúztattam, jó pihenést és kellemes nagyapai sétákat kívántam neki. Áthelyezés útján máshova került Kunszery Gyula, Dr. Antal László, Dr. Halász Gyula.

Az iskolánkba kerültek közül kiemelem dr. Szente Kornélt. Sovány, elég magas, őszes hajú fiatalember volt. Nagy katolikus. A feleltetést úgy végezte, hogy kör alakú címke-cédulái voltak egymás után, amelyeket kártya módjára szokott kevergetni. Minden cédulán egy-egy kérdés volt. Minden felelő csak egy kérdést kapott, és arra azonnal felelni kellett. A felelet csak jeles lehetett vagy elégtelen. Egy-egy tanuló igen gyakran felelt. Tanulói általában nem szerették az ilyen, nagyon is „va banque” feleltetési módot. Éveken át ő tartotta a Hubertus vadászház melletti tisztáson a madarak és fák napján az ünnepi beszédet. Ezzel a pár mondattal szokta kezdeni: „gyakran lehet hallani, hogy ez olyan jó ember, hogy még a légynek sem árt. Én azonban azt mondom néktek, hogy az olyan ember, aki a légynek sem vét, tulajdonképpen nem jó ember, mert a légynek igenis ártani kell…”

Az érettségi elnökök leggyakrabban a főigazgatók voltak, illetve 1935-1940 években a főigazgató-helyettes Dr. Balogh Ányos. Elvétve egy-egy más városbeli igazgató, ritkábban más városbeli tanár.

Az egyik érettségi vizsgát – két napon át – dr. Kőrösy László kultuszminisztériumi tanácsos is végighallgatta. A vizsgázókat teljesen némán figyelte. De amikor az egyik felelő feleletében azt állította, hogy 1848 március 15-én ért véget a szabadságharc, hirtelen felugrott ültéből és rákiáltott a felelőre: „Ne beszélj szamárságokat!” Ezen az érettségi vizsgán csak ez az egy fiú bukott meg, mégpedig természetesen történelemből.

A tanítás menetét általában semmi sem zavarta meg ezekben az években, bár elvétve voltak kisebb – pár napos, hetes – kiesések a szénhiány, illetőleg az influenzajárvány következtében.

Ebben a tekintetben kivételes tanév az 1937/38. tanév volt. 1937. november hó 12-én délután ¾ 2 órakor a második emeleti padlásfeljáró mellett a mennyezet 2,5x5 méteres darabon [váratlanul leszakadt]. Emiatt a második emeletet ezentúl nem mertük használni, és karácsonyig az alsóbb osztályok délután jártak iskolába. Ez idő alatt a városi mérnöki hivatal és az erre felkért dr. Bokor Rezső műegyetemi építész-tanár próbafúrásokkal alaposan megvizsgálta az épületet. Az ügyben az 1937. december 30-ára összehívott értekezleten dr. Liber Béla főigazgató is megjelent. A műegyetemi tanár felolvasta a próbafúrások adta eredményekre vonatkozó elaborátumát. Utána a főigazgató azt a kérdést intézte hozzá: „Tudja-e a professzor úr garantálni, hogy a jövőben hasonló leszakadás nem fog előfordulni?” A professzor azt válaszolta a kérdésre, hogy a födémtartó gerendák elgombásodása annyit jelent, hogy a gerendák elkorhadása olyan fokú, hogy fél óra nem sok idő, de annyi időre sem vállalhat garanciát, sőt tíz percre sem. Ekkor a főigazgató felállt székéből és kijelentette: „A Széchenyi Gimnázium épületében a tanítást ezennel beszüntetem.”.

A karácsonyi szünet után – az átköltözés miatt – csak öt napi késéssel, 1938. január 10-én indult meg iskolánkban újra a tanítás. Az I.-III. osztályosok részére az állami leánygimnáziumban, a IV.-VIII. osztályosok részére a bencés gimnáziumban délután 3-7-ig, 40 perces órákkal, közben 5-5 perces szünetekkel.

Iskolaépületünk födémszerkezetének kicserélése és kisebb részben egyúttal az épületnek praktikusabbá való átalakítása egész szeptemberig eltartott. Az átépítés alatt ijesztő volt nézni az alulról egész fölig csupasz, függélyes falakból álló épületet.

Az iskola múltjára vonatkozó adatokat megerősítik Németh Ildikó (Jubileumi évkönyv 2001/2002) és Szabó Miklós (2006/2007. évkönyv) tanulmányai.

A tankerületi főigazgatóságokra és a főigazgatók személyére vonatkozó adatok megegyeznek a Lauringer Ernő igazgató által közöltekkel (1936/37. évkönyv).

Az itt említett tanárok neve szintén megtalálható az iskola jubileumi évkönyvének (2001/2002) névsorában, illetve az ennek alapján az iskola honlapján (www.soproniszig.hu) folyamatosan vezetett névsorban.

Lásd: Szabó Miklós i.m.

A bejegyzés létrehozása: 2014. december 11.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.