Ez idő tájt legtöbbször heti 22 órám volt. Ennyi időt fordítottam csak a tanításra. Mert bőven volt más munka is: dolgozatok javítása, fizikai kísérletek összeállítása, statisztikák készítése, konferenciák.
Túlnyomó részben fizikát tanítottam a felső (VII. vagy VIII.) osztályokban évenként felváltva. Míg matematikát inkább alsó osztályokban, pl. a IV. osztályban. Szorgalmas tanár voltam. Óráimra pontosan készültem. Sok és hosszas kísérletet állítottam össze. Sokszor este 9-10 óráig is, benn a nagy fizikai előadóteremben. Ennek akkor hátrafelé menően lépcsőzetes padsorai voltak, de az egész alkotmány már rozoga volt, és a deszkázat könnyen recsegett. Hibám volt, hogy gyengén fegyelmeztem. Eddigi működésem területén mint egyetemi tanársegédnek fegyelmeznem nem kellett. Mire észbe kaptam, hogy arra nagy szükség van, már késő volt, abban az értelemben, hogy az egyes, a rakoncátlankodás útján megindult elemeket igen nehéz volt visszaszorítani. Barta kartársam ez irányú tanácsait megfogadva azért többé-kevésbé mégis sikerült.
Az általam tanított tárgyakban hamarosan bekövetkeztek egyes változások. Éneket is kellett tanítani az iskolában, hivatalosa azonban énektanár nem volt. „Ki ért a kottához?” – kérdezte az igazgató a konferencián: Minthogy egyedül én mondtam, hogy értek hozzá, így azután én lettem az, akire némelyik évben az ének- és zenetanítást bízták. Volt év, amikor 11 énekórám volt, és amikor matematikát nem is tanítottam. Majd iskolai zenekar létrehozását és vezetését bízták rám. Sokáig igen szép sikereket arattunk, de azután, amikor megcsappant az iskolában az olyan tanulók száma, akik használható fokon tudtak hangszeren játszani, a zenekar megszűnt.(kb. 1935-ben) Ám az ének- és zeneszertár vezetését még azután is sok éven át én láttam el.
Volt több tanév, amikor kémiát is tanítottam, és a kémiai kísérleteket is bemutattam. Mint kémiai tanár – bár nem volt szakom – jól beváltam. Egyszer-másszor szépírást is tanítottam, bár a valóságban éppen nincs szép írásom.
Sok munkát adott nekem a fizikai gyakorlatok rendkívüli tantárgy szervezése és megindítása. Külön a VII.-es és külön a VIII.-as, erre jelentkező tanulóknak. Egy-egy tanulóra csak minden két hétben került sor: délután 5-től 7-ig , vagyis egymás utáni két órában. A névsorban A-tól M-ig szereplő tanulók a hónap első és harmadik hetében, az M-től Z-ig szereplő tanulók a hónap második és negyedik hetében. A gyakorlati órák tananyagául fizikai mérőkísérletek szolgáltak, amelyeket a tanulók a számukra előkészített eszközökkel maguk végeztek. Az eredményről táblázatokat állítottak össze, lerajzolták a mérési összeállítást, grafikont készítettek stb. Két-két tanuló dolgozott egy-egy mérési összeállítással, egymásnak segítve. Minden ilyen tanuló-pár más-más mérést végzett (legtöbbször), mert az egységes, mindenki által azonos munkamenethez nem volt elegendő eszköz a szertárban. Az iskola szertára egyre inkább szaporodott. Némelyik méréshez több eszközt is vettünk, és ezáltal már jobban lehetett több tanulóval egyidejűleg ugyanazt a mérést végeztetni.
Iskolai ünnepélyek
Zenekarom szereplésének erőpróbái voltak az iskolai ünnepélyek. A hazafias ünnepélyek – mint október 6-a, március 15-e, a nemzeti szabadság ünnepe stb. De főként az iskolai farsangi kabaré: a minden évben három egymás utáni napon, sokszor a város legelőkelőbb közönsége számára tartott belépődíjas előadás. A kabaré főrendezője dr. Halász Gyula tanártársam volt. A programot is ő állította össze. A kabaré mindig zenekari nyitánnyal kezdődött és zenekari darabbal végződött (pl. Haydn: Gyermekszimfónia), de közben is voltak zeneszámok. Nekem, mint az iskolai zenekar karmesterének a feladatom volt az előadásra kerülő zenekari számok betanítása és vezénylése. A színdarabokat dr. Halász Gyula rendezte. Ő válogatta ki a szereplő tanulókat, és ő tanította be a darabokat. Ellenőrizte a monológokat és a szavalatokat is. Valamennyi kabaré szép sikerrel járt. Gikszer egyikbe sem csúszott be. Egyszer előfordult, hogy a zenekar játéka közben rövidzárlat történt, és ennek következtében a színpad és a nézőtér vaksötétségbe borult. Mégis a zenekar megszakítás nélkül végigjátszotta számot. A darab legvégén – amikor már újra volt villanyfény – hatalmas taps követte a zenekar produkcióját.
Jó pár évig szokásban volt, hogy az előadott darabok közül legalább egyet a tanulók maguk írtak. Az sajátságosan mindig „bohózat” volt, pl. egy fizika óra, egy magyar óra, és abban egy-egy tanár és a szereplő tanulók voltak kifigurázva. Egyikben a kifigurázott tanár én voltam, de nehezen ismertem csak magamra. A kifigurázott történelmi tanár, dr Csanády Sándor már sokkal jellegzetesebb és felismerhetőbb volt a darabban, ahogy kitette az óra elején az aranyóráját az asztalra, ahogy lapozgatni kezdett noteszében, hogy kit hívjon ki felelni – miközben hirtelen több fiú a pad alá bújt félelmében, majd amikor megszólalt: „Elmondja nekünk a leckézetet Bajcsi” – és így tovább. Maga Csanády kolléga is jót nevetett az egészen.
De történt, hogy egy ízben megtekintette az iskolai kabaré előadást dr. Balogh Ányos, a főigazgatónak a tanítást ellenőrző megbízottja. És utána egyszer s mindenkorra megtiltotta a tanárokat kifigurázó kabaré-számokat. „Ártanak – úgymond – a tanári tekintélynek.” A tanuló tisztelje „és ne mókázza ki tanárait!”
Tehát mint azelőtt is, ezután még inkább kerültek a kabaré műsorába gyakran jeles íróktól írt rövidebb színdarabok, jelenetek. Így például Karinthy: „Visszakérem az iskolapénzt” című darabja.
Sőt házi színdarabírónk is támadt dr. Kunszeri Gyula kollégánk személyében. Egyik előadott darabjának címe: „Húsz év múlva” volt. Az első felvonás egy osztály mai képe reggel 8 óra után. Egyik tanuló az ablakból figyeli a szomszéd leányiskolába siető lányokat, egy tanuló a padot faragja, egy tanuló akkor érkezik, amikor a tanár már benn van, stb. Második felvonás: érettségi találkozó húsz év múlva. Az a tanuló, aki a lányokat nézte az ablakból, már ötödik feleségénél tart. Az egykori padfaragó diák országos hírű szobrász. Az, aki annakidején későn érkezett most is későn érkezik. Ő lett „Toronyi, a miniszter”. (Itt csak megjegyzem, hogy én is meglestem egy padfaragó diákot. Befogtam hát arra, hogy a fizikai eszközök fanyelébe belevésse a leltári számokat.)
Minden évben az iskolai kabaré előtti pár hét szorgalmas előkészületekkel telt el. Sok délutánon át folytak a próbák. Egyes kollégák morogtak, hogy ezek a hetek a rendes tanítás szempontjából elvesztek. Egyes, az előadással nagyon elfoglalt tanulókat kímélni is kellett a feleltetésnél, amit számos kolléga nem szívesen tett meg.
Zenei élet
Az első soproni éveimből megemlítem még a Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület megalapításának 100. évfordulóját. Ezen ünnepi hangversenyen Dohnányi és Bartók Béla is személyesen megjelentek és felléptek.
1930-ban mint brácsás én is beléptem ennek a zeneegyesületnek a zenekarába, és azóta – immár 38 éve – játszom abban. Vagy kétszáz hangversenyen is szerepeltem azóta. [Zwinz Károly] bankigazgató volt akkor a zenekar karmestere. Előkelő modorú, választékosan öltözködő, sztereotip mosolyú magas termetű, cvikkeres férfi. Kissé színpadias mozdulatokkal, frakkban vezényelt. Az ő karmesterkedése idején a zenedarabokat nem tanultuk meg apróra, mert a hangversenyek előtt ő Bécsből, Budapestről kisegítő zenészeket hozatott, és a professzionista zenészek szaktudása és lendülete járult hozzá azután, hogy az előadások a kívánt nívót elérték. Zwinz Károly rövidesen Amerikába távozott. Utána két karmester csak rövid ideig működött nálunk: Dillman Ottó katonakarmester és Gárdonyi Zoltán hegedűtanár a tanítóképzőben, aki később a budapesti zeneakadémia tanára lett. Zeneszerző. Őket hamarosan felváltotta Horváth József, aki a budapesti Operaház prímhegedűséből lett Sopronban zeneiskolai tanár, majd nem sokkal utóbb a zeneiskola igazgatója. Ő megszilárdította a bomladozó zenekart és vezette vagy 30 éven keresztül 1965 januárjában bekövetkezett nyugdíjazásáig. Vezetése alatt zenekarunk sok szép sikert aratott. A zeneegyesület komoly tényezőjévé vált a város kulturális életének. Minden évben legalább négy hangverseny. Más városban is szerepeltünk. Igazi, komoly zenei műsorral. Tág határok között: Schütz Henriktől Bartók Béláig és még modernebb szerzőkig, pl. Hacsaturján, de Falla stb. Nem egyszer énekkarral összekapcsolt nagy oratóriumokat is adtunk elő. Leggyakrabban Haydn „Az évszakok”-at, Bach Máté passióját, H-moll miséjét stb. Ezekben és opera műsorú hangversenyeinken jeles szólóénekesek is szerepeltek.
Zwinz Károly 1919-1930-ig volt karmestere a zenekarnak