Az 1940/41. tanévtől kezdődően iskolánkban légvédelmi órák is voltak. Az oktatást Janeschitz Henrik rajztanár vezette.
Az iskola 1942/43. tanévi értesítőjében jelent meg „A fajkérdés és a magyar faj” című értekezés Gábor Gézától, továbbá „Az oktatófilm módszeres felhasználása” Dér Zoltán tanártól, azaz éntőlem.
[1943. augusztus 7-én] az iskolát lefoglalták hadikórháznak. A padok, a szertári anyagok a tornaterembe, a padlásra kerültek. Csak négy tantermet hagytak meg iskolai rendeltetésűnek. Ezektől eltekintve, „hontalanná” lettünk. Egy darabig még az igazgatói iroda is. Az oktatás négy különböző helyen volt.
Az 1943/44-i tanév csak november 3-án kezdődött és 1944. április hó 1-ig tartott. A tanítás az I.-IV. osztályok részére a líceum épületében, az V.-VIII. osztályok részére a Szent Benedek rendi gimnázium épületében folyt. Tanítási napokon délután ½ 3 órától este ¾ 7 óráig 40 perces órákban, közbeesően 5-5 perces szünetekkel. Közben december 20-tól január 24-ig hosszú téli szünet volt: „szénszünet”.
A saját iskolaépületünkben meghagyott négy tantermet és a hozzájuk vezető folyosókat és lépcsőházat Gábor Géza ízlésesen átfestette. A tantermek az utcai ablakok kiszélesítése következtében napsugárhoz és több világossághoz jutottak.
Az intézet 1943/44. évi értesítőjében Gábor igazgató – latin nyelvű tájékoztató bevezetéssel ellátva – kinyomatta Tacitus „Germániáját” latin nyelven. Ez mintegy bóknak volt felfogható az akkor hazánkat megszálló és megszállva tartó németek felé, és később kellemetlenségeknek lett forrásává.
1944 nyarára egy főigazgatói leirat úgy rendelkezett, hogy a tanárok nem mehetnek szabadságra. Ezen az értendő, hogy nap, mint nap be kellett mennünk az iskolába (szertárak, könyvtárak rendezése stb.). Sőt többeket – és köztük engem is – beosztottak irodai munkára olyan hivatalba, amelynek feladata volt a polgári légvédelem céljából ellenőrizni, hogy az egyes házakban van-e egyáltalán óvóhely.
A legválságosabb háborús tanév az 1944/45-ös tanév volt. Ennek őszén egészen december 6-ig, Sopron első bombázásának napjáig a tanítás egészen kora reggeli órákban – közelebbről reggel 6-8-ig – folyt. Csak a legnehezebb tárgyakból volt némi magyarázat. Az óra általában túlnyomó részben lecke- és feladat-kijelölésből állott. Számonkérés alig. A tanulók a légiriadók megszokott idejére rendszerint már hazaérkeztek otthonukba.
December 7-én és a bombatámadást követő napokon a legtöbb tanuló egyszerűen nem jött be az iskolába. Gyermekeiket féltették a szülők, és otthonaikban is baj volt.
Az iskolai élet a tanítás tekintetében hónapokig szünetelt. A Szálasi vezette országrész a szovjet csapatok feltartóztathatatlan előrenyomulása következtében egyre szűkült. Sopront elözönlötték a menekültek, köztük sok tanár. Ezek egy részét: szám szerint kilencet az iskolaépületünknek kórházi célra le nem foglalt egyik sarok termében szállásolták el. De akadt olyan menekült tanár is, akit igazgatónk saját lakásán helyezett el. Az igazgatónk délelőtti fogadó óráin általában „élénk élet folyt” olyan értelemben, hogy az igazgatói irodába sűrűn bejártak a most igen sok szabadidővel rendelkező azok a kartársak, akik sem katonai, sem munkaszolgálat teljesítésére nem voltak kötelezve. Ott híreket hallgattak, beszélgettek. Én, mint hadi-munkára beosztott, csak elvétve jutottam oda. Maga az igazgatónk is be volt osztva egy légó-parancsnokságon, irodai munkára, amelyet magaválasztotta, tetszés szerinti időben, például estefelé is elvégezhetett. Némelyek azért – azt hiszem alaptalanul – azzal gyanúsítgatták, hogy azért kapott ilyen kényelmes beosztást, mert belépett a nyilas pártba.
A Szabó Miklós igazgató tanulmányában idézett dokumentumok szerint a hadikórháznak való lefoglalás egy évvel korábban, 1942 augusztus 7-én történt. (2006/2007. évkönyv)