Soproni Szemle 1961. XV. évfolyam 3. szám / Helytörténeti adattár
A Városi Tanács VB elnökségével folytatott többrendbeli megbeszélés alapján elkészült „Művésztelep-javaslatot”, Munkatervet és Költségvetési javaslatokat 1960. Február 12-én a VB. elfogadta, elrendelte annak felállítását és vezetésével Mende Gusztávot bízta meg.
A rendelkezésre álló 52 napi időt az 54 meghívott között két- és háromhetes turnusokra osztottuk be. A tervjavaslatot a művésztelep céljaként a következőket jelöli meg: „Létesítsünk Sopronban oly művészi közösséget, amely az itt honos hagyományokat tovább fejleszti, a történelmi és festői légkört, szocialista jelenünket és kies vidék és embereinek ábrázolásán keresztül tükrözi és a jövőre is utal... arra érdemes erőket felkarol, a közönséget képzőművészeti irányban neveli, érdeklődőket és műkedvelőket helyes irányban tájékoztat, szakszerű képzésükről gondoskodik.” Megemliti, hogy nagyobb távlatokat nyitni kevés törzstaggal állandó és egész éven át müködő művésztelep tud csak, míg mellékfoglalkozásként művészettel foglalkozók részére a nyári művésztelep alkalmas intézmény. Ezen túlmenően a Városi Tanácsnak fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy az idegenforgalmat a művészeteken keresztül is élénkítse, a város hirét és szépségét propagálja. Az elgondolások végrehajtására a tanács 30.000 forint pénzhitelt bocsátott rendelkezésre, a telep szálláshelyéül a Zeneiskola épületét és kertjét biztosította, műtermi munkához a Képzőművészeti Kör műtermét jelölte ki.
A művészeket a megfelelő bizottság jóváhagyásával a telepvezetőség hívta meg díjmentes ellátással; vendégművészeknek tekintettük a helybeli kiállító művészeket és művésznövendékeket, minden munkaalkalmat élvezhettek, csak ingyenes ellátásban nem részesülhettek. A telepen meghívott vendég 42, vendégművész 17 fordult meg a nyáron.
A tagság elszállásolása és élelmezése saját kijelentésük alapján kitűnőnek volt mondható. A nagy kert szabadtéri festésre, pihenésre, napfürdőre egyaránt alkalmas volt. A négy órára kötelezett aktmodell sokaknak hiányt pótolt, másoknak tervbe vett alkotásokhoz nyújtott tanulmányi lehetőségeket, de minden felett az esti mozdulattanulmányok kivétel nélkül kedvelt rutingyakorlatot jelentettek.
A helyi ismeretekkel nem rendelkező tagság minden csoportjával városismertető sétákat rendeztünk, kimentünk a környékre is, közben a népi élettel ismerkedhettünk, jellegzetességeket szemlélhettünk. Ipari üzemeink közül a vasöntödét és téglagyárat több ízben meglátogattuk, szőlősgazdákat keresünk fel munka közben otthon vagy földjükön. Nagyobb kirándulásokat éppen a tagság kérésére nem rendeztünk, mert a helyi látnivalók amúgy is legnyűgözték őket, mindössze néhány fertőrákosi kirándulásra került sor, mindannyiszor nagy hatással. Gondoskodás történt, hogy a helyi művészet kedvelőit is megismerhessék a tagok; erre elsősorban jó alkalom nyílt esti előadásainkkor, amelyeket a közönség is jól látogatott.
Az adottságokat a tagok nagy lelkesedéssel, elmélyedéssel használták fel munkájukban. Számszerűleg 1409 munkát végeztek, azaz 870 rajzot, 221 vízfestményt, 184 guast, 114 olajfestményt, 16 pasztelt és négy szobrászati munkát. Ha ezekhez a helyiek alkotásait is hozzávesszük. 2000 darabot is túlhaladtunk. Elsősorban a városképek érdekelték a művészeket. Az olaj- és guasképeket kivéve ún. együléses munkák adják a nagyteljesítményű eredményt, ennek oka természetesen az idő rövidsége.
A munkaterv szerint a telep munkásságát kiállítással zártuk. Lehetőleg minden művészt szerepeltettünk, és minden műfajból adtunk szemelvényt. A helybeli művészek a kiállító helyiség csekély befogadó képessége miatt nem vettek részt a tárlaton. 40 művésztől összesen 91 festményt és rajzot, valamint 4 szobrászati művet állítottunk ki. A tárlat általános tetszést aratott.
A helybeli művészek véleménye jó. Figyelemre méltó alkotásokat találtak a kiállításon és a művésztelep megrendezését szerencsésnek és megismétlendőnek találták.
Mende Gusztáv