A bevezető sorok:
"Sopron város a Rákóczi-szabadságharc után a Császári-királyi Udvari Haditanács érdeklődési körébe került. Bécshez és Pozsonyhoz való közelsége, az átvezető utakon a Balaton és a déli vármegyék könnyű megközelíthetősége katonai szempontból nézve figyelemre méltó volt. A város alkalmassá vált állandó helyőrség kialakítására, melyet elősegítettek a helyi vezetők, a toleráns polgárok, majd a felépülő régi lovassági laktanya, ahol a beérkező ezredek zöme megfeleld elhelyezést kaphatott.
Első alkalommal 1713-ban a Brandenburg-Beyrat őrgrófról elnevezett dragonyos ezred állomásozott a városban, báró Johann Schilling ezredes, parancsnok irányításával. Az ezred két év után távozott, de ezt követően rendszeresen érkeztek vértes, ulánus, dragonyos ezredek, elvétve huszár ezredek tartalék századai.
Az 1800-as évek elején hosszabb ideig a császári-királyi 3. Albrecht szász-tescheni herceg vértes ezred tartózkodott a városban. A hadjáratok során elvonultak, majd újra visszatértek. A parancsnok 1801-1805 között gróf Johann Radetz von Radetzky ezredes, a későbbi tábornagy volt, aki Sopronban már viselte a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.
A megye és a város vezetésének kezdeményezésére új lovassági laktanya épült 1882-ben, melyet első alkalommal a császári és királyi 2. gróf Pejacsevics dragonyos ezred vett birtokba.
A dragonyos ezred távozása után 1884-ben huszárezredet helyeztek Sopronba. A császári és királyi 9. herceg Franz Liechtenstein huszárezred érkezett és telepedett le hosszabb időszakra. Az ezred fennállása során, az 1914- es Nagy Háborúig, Európa harcmezőin hatvanhat esetben vett részt különböző ütközetekben. A katonai Mária Terézia-rendet két ezredtulajdonos és 11 tiszt kapta meg. Arany Vitézségi Éremmel 24 huszárt tüntettek ki.
A huszárezred gyakorlatilag a Nagy Háború végéig Sopron helyőrségben állomásozott. A huszárok egybeforrtak a várossal, az ősi vármegyével. Emlékük kőbe vésve hosszú ideig állt a Deák téren. A magyar főnemesek sok-sok tagja kapcsolódott rajtuk keresztül Sopronhoz, a közélet több kiválósága gondolhatott a városban eltöltött éveire.
A huszárok múltja, történetük beilleszkedik a Hűség Városának katonai és polgári történelmébe."
