Részlet Ittzés János püspök előszavából:
"Habent sua fata etiam coemeteria - bizony nemcsak a könyveknek, de a temetőknek is megvan a maguk sorsa. S a temetők sorsa tükre a közösségek, a gyülekezetek és a települések történelmének. A történelem viharai, tatár és törökdúlás, felekezeti villongások, de a vérzivataros évszázadok folyamán oly ritka békés fejlődést hozó évtizedek is írták e történetek lapjait. Ha ellenség dúlta a falut és várost, ha a vallási türelmetlenség tiltott vagy parancsolt, ha a békés fejlődés növelte korábbi falain és szűk lehetőségein túlra városainkat, ez mindig hatással volt a temetők sorsára is. S az utolsó földi nyugalom helye gyakran lett - egyelőre még nem a test feltámadását valló hitünk és reménységünk szerint, hanem a maga fizikai valóságában - csak átmeneti szállássá. Én magam is láttam nagyvárosok lakótelepeinek építése miatt felszámolt temetők riasztó képeit, és magam is imádkoztam kényszerűségből vagy érthető családi indokok miatt újratemetett hittestvéreink sírjánál szeretteikkel együtt.
Soproni gyülekezetünk temetőinek sorsa is tükör. Sajátos fénytöréssel ugyan, de mégiscsak tükrözi a soproni evangélikus közösség sorsát, életét, történelmét. S mi mindenről beszélnek a soproni sírkövek! Az ősi családnevek, az élő keresztyén kegyesség kőbe vésett vallomásai, tragikusan rövid vagy éppen irigylésre méltóan hosszú életek évszámai, a dunántúli egyházkerület, az evangélikus lelkészképzés és egész evangélikus egyházunk életében is fontos szolgálatot végző elődök nevei évszázadok történelmét rajzolják elénk. S akár a Liszt Ferenc Múzeum udvarán - ahol a régi temető sírköveit helyezték el -, akár a gyülekezet mostani, Balfi úti - 120 évvel ezelőtt megnyitott - temetőjében járjuk végig a kegyeletes emlékezés útját, sajátos történelemkönyv lapjait olvashatjuk... S most ezt a történelemkönyvet kézbe is vehetjük. Illesse méltató köszönet ezért Tschürtz Nándor fényképészmestert, aki néhai Csipkés Kálmán tanár gyűjteményes anyagát saját fotóival gazdagítva és kiegészítve teszi le értékes munkáját egyházunk és a leghűségesebb város asztalára."
