Részlet a kötetből:
"A 14. század elején (1330) életre kelnek a régi Skarabancia romjai is. A király megparancsolja, hogy a polgárság vonuljon az elhagyott, romladozó belvárosi épületekbe és gondoskodjék a város megerősítéséről. Igy azután az őrtorony körül települnek le: a megye és város főemberei, a hivatalok; a városi őrség, kereskedők (zsidók) stb. Szóval lassanként kialakul a belváros is: e mellett a régi Burgó vagy Burggrund megmarad gazdasági célokra. Ezek a vár körül elterülő gazdasági épületek, vagyis majorok. Most már szaporítani kellett a templomokat is. És valóban egymás után jelentkeznek az okiratokban: a burggrundi B. A.-ról nevezett szentegyház, melynek papját itt-ott "Pharrer zu unser Frauen-nek" is nevezték az okiratok; utána a ferencesek és amire tulajdonképen át akarunk térni, a belvárosi sz. György-kápolna is.
Vegyesházi nagy királyaink alatt Sopron városában a jómód és hitélet abban is megnyilvánul, hogy akadt mintegy harminc olyan család vagy egyén, akik kápolnákat s ha ezt nem tehették, a nagyobb templomokban oltárokat emeltek, ezekhez javadalmat alapítottak, a családért való misézési kötelezettséggel."
