Részlet az Előszóból:
"Az 1930-as, 1940-es években szinte valamennyi katonai iskola megíratta, megírta történetét. A legtöbb könyv az első világháború végéig dolgozza fel az intézmények históriáját és betekintés nyújt azok működésébe, hétköznapi életébe. Azonban nagy problémát jelent a mai kutató számára, hogy ezek a könyvek nincsenek jegyzetekkel ellátva, ami azért is sajnálatos, mert az intézmények többségénél a második világháború alatt megsemmisültek — a könyvek Írásakor még rendelkezésre álló — iskolai irattárak. A katonaiskolák két világháború közötti működését legjobban az évente megjelenő értesítőkből lehet megismerni.
Az egyetlen „katonaiskola”, amelyről az átlagosnak mondhatónál kevesebb történeti összefoglalás jelent meg, az a soproni Tiszti Leánynevelő, avagy a Magyar Királyi Zrínyi Ilona Honvédtiszti Leánynevelő Intézet. Az iskoláról hasonló időben és indoklással jelent meg kiadvány, mint a fiúiskoláknál: az intézet történetéről 1937-ben látott napvilágot egy munka Gangel Erzsébet tanárnő tollából. A vékony könyvecske 1850 és 1936 között mutatja be az intézmény fényképekkel illusztrált történetét. Sajnos ez a munka sincs jegyzetelve — ugyanúgy, ahogy a fiúiskolák esetében és a források sincsenek egyéb más módon feltüntetve, az 1936-ban még rendelkezésre álló iskolai irattár pedig ugyanúgy teljes egészében megsemmisült, mint a többi katonai tanintézménynél.
Az 1990-es években sorra alakultak az egykori reál- és hadapródiskolákhoz kapcsolódó bajtársi körök, illetve a régi növendékek új kiadványokat állítottak össze alma materük történetéről, működéséről és hétköznapi életéről. Ezenkívül összefoglaló kötetek láttak napvilágot a katonai oktatásról, és megjelent néhány visszaemlékezés is.
1992 szeptemberében a soproni leánynevelő intézet emléktábla-avatása alkalmából jelent meg egy kis emlékfüzet. A volt növendékek csokorba gyűjtötték a fellelhető dokumentumok egy részét. Az emlékfüzet kivonatosan tartalmazza az intézet történetét, visszaemlékezéseket, naplórészleteket. A füzet Sopronban jelent meg alig kétszáz példányban, így nem kerülhetett a nagy nyilvánosság elé. A 2000-es évek elején szerzőpárosunk még külön utakon kutatta az iskola történetét. Sopronban Németh Ildikó levéltári források alapján foglalkozott a soproni iskolákkal, így a honvédtiszti leánynevelővel is, elsősorban annak 19. századi történetével. Több tanulmánya jelent meg a soproni középfokú és középszintű iskolákról, valamint a nőnevelés városi intézményeiről. 2006-ban és 2010-ben előadásokat tartott a tiszti leányiskolákkal kapcsolatban. Mindeközben Budapesten Závodi Szilvia az intézet későbbi időszakát vizsgálta és a Hadtörténelmi Levéltárban fellelhető mesterségesen létrehozott fondban található csekély mennyiségű iratanyag feldolgozása mellett elsősorban az „oral history” eszközeivel élt. Megismerkedett ugyanis a „zrínyista” lányokkal, akik visszaemlékezéseikkel, tulajdonukban lévő irataikkal, fényképeikkel és tárgyi emlékeikkel segítették a munkát.
A fellelhető források eltérő mennyisége és minősége az oka annak, hogy a tiszti leánynevelő intézet történetének feldolgozottsága nem egyenletes, hiszen a 20. század történéseire és az 1930-as, 1940-es évek mindennapi életére vonatkozóan sokkal több információt találtunk, mint az intézet első fél évszázadáról. Reméljük azonban, hogy a kötet olvasása így is átfogó képet ad és teljes élményt nyújt azok számára, akik érdeklődnek e különleges intézet belső világa iránt."