Részlet Dr.Traeger Ernő Amikor az élő valóság legendává lesz ... című, a kötetben megjelent írásából:
"A népszavazás napján Sopron város aprajanagyja már a hajnali órákban talpon volt. Mindenki ünneplőbe öltözött, a város valamennyi harangja kongott-bongott és imára hívta a lakosságot. Minden felekezet feltárta templomának ajtait és az oltár elé, a szószékre állította legékesebben beszélő papját. Az összes templomok zsúfolásig megteltek, mert mindenki sietett az Isten házába imádkozni, mielőtt szívének érzése szerint leadja szavazatát. A Szent Mihály templomban a katholikusok ajkán felcsendült a "Boldog Asszony Anyánk" fohásza, az evangélikus templomban rendíthetetlen hittel szállt az ég felé az „Erős várunk nekünk az Isten" dallama és a reformátusok a zsoltár szavaival imádkoztak. A zsidó templomok is megteltek buzgó hívőkkel.
A város különböző részein elhelyezett szazavatszedő bizottságok reggel pont nyolc órakor kezdték meg működésüket. Ugyanaznap pedig, amelyen Sopronban az urnák elé járultak a szavazók, Budapesten a nemzetgyűlés ülésén gróf Bánffy Miklós akkori külügyminiszter emelkedett szólásra és kérte a nemzetgyűlést,hogy Sopron város magyar és németajkú polgárait a nemzetgyűlésből a magyar kormány nevében melegen üdvözölhesse. A nemzetgyűlés elnöksége nevében Bottlik József elnök az elnöki székből enunciálta, hogy amikor szivünk óhajtása teljesül, amikor Sopron hovatartózandóságáról népszavazás határoz, egész lélekkel ott vagyunk Sopronban ama hazafiak mellett, akik hitvallást tesznek magyarságuk mellett, akik megígérik, hogy meg fogják őrizni az ezer éves kapcsolatot, amely mindig hozzánk fűzte őket.
Sopronban ezalatt rendületlenül folyt a szavazás. A betegek és rokkantak kocsin vitették magukat a szavazóhelyiségbe. A szavazásra jogosult 19.164 egyén közül 16.947 szavazott le.
A szavazók lelkes hangulatára jellemző, hogy mikor a Széchenyi téren az Orsolya rend tulajdonában lévő házban elhelyezett 1. számú szavazóbizottsághoz vivő lépcsőn a fakorlát és két lépcsőfok a nagyszámú szavazók súlya alatt leszakadt, a sebesültek ezekkel a szavakkal utasították vissza az őket bekötözni és a kórházba szállítani akaró orvosokat:"Várjanak, előbb leszavazunk, mert először jön a kötelesség és csak azután az egészség."
A Sopronban leadott érvényes szavazatok közül Ausztriára 4620 és Magyarországra 12.327 szavazat esett. Az eredmény hivatalos kihirdetése a városban óriási örömöt keltett. Az emberek egymásra borultok és összeölelkeztek.Szem nem maradt szárazon. A harangok teljes egy óra hosszat zúgtak s kondulásuk ujjongva hirdette a messze környéknek, hogy Sopron és vidéke magyar maradt.
A soproni népszavazási terület lakosságának a magyar állam iránt tanúsított tántoríthatatlan hűségét a magyar nemzetgyűlés örök emlékezetül az 1922. XXIX. törvénycikkbe iktatta, elhatározván Sopron város területén e történelmi esemény jelentőségéhez méltó emlékműnek a felállítását és Sopron sz. kir. város címerét a „Civitas fidelissima“ jeligével egészítette ki. E törvény mondja, amit mindnyájan hiszünk és vallunk : „A hűséges ragaszkodás e megnyilatkozása a magyar haza minden fiában megerősítette a boldogabb jövő bekövetkezésébe és az isteni igazság örök diadalába vetett reménységet."
