Részlet a szerző bevezetőjéből:
"Ez a könyv egy családról, de még inkább egy apáról és annak fiáról szól. Két életrajz a fellelhető dokumentumok és visszaemlékezések tükrében. Az ezredes apa 80 évet élt, fia hadnagyként 23 évesen halt hősi halált.
A fiú méltó akart lenni atyjához, akinek felmenői között többen katonák voltak. Ezért László is a katonai pályára lépett, ahol kiváló vadászpilótává érett. Az apa már a 20-as évek közepétől, a 30-as 40-es évek Sopronjának jeles közéleti alakja volt. Katonaiskolai tanár, jogász, jó tollú író, költő, szobrász- és festőművész; egyszóval a város köztiszteletnek Örvendő polgára. A fiú, amíg élt, édesapját tartotta példaképének. László a magyar haza egyik legragyogóbb tehetségű repülője volt. Fia hősi halála után az apa, amíg csak élt, nem tudta feldolgozni gyermeke tragikus halálát.
Az apa műalkotásai jórészt feledésbe merültek, de fogalmazhatunk így is: műveit feledésre ítélték. Több munkája elpusztult, vagy lappang. Fiát, Lászlót jobban ismerik azok, akiket érdekel a magyar repülés története és a pilóták életútja. A fiú és atyja sírja 2013 óta a nemzeti sírkert részévé vált. Kettejük emléke előtt tisztelgünk kései munkánkkal."
