Részlet prof. em. dr. Kubinszky Mihály előszavából:
„A kötet képei Sopron város és vármegye történetének azt az ötnegyed évszázadát mutatják be, amelyet előbb jelentős fejlődés, azután átalakulás, végül lemaradás kísért. A szabadságharcot követő fél évszázadban és még azon is túl az első világháborúig kiépült a Sopronból kiágazó vasútvonalak hálózata, mely a már 1847 óta forgalmat bonyolító bécsújhelyi vonalon kívül hat újabb összeköttetést biztosított, a várost nem érintő további kettő is még erősítette a megye területének kereskedelmét és mezőgazdaságát. De főleg Sopron város iparának fejlődését segítette. A 19. század második felében a honvédség és a cs.és kir. — úgynevezett közös — katonai alakulatok új laktanyákba költözve a város életét elevenítő nagy helyőrséggé fejlődtek. Áramszolgáltatási erőmű épült, gázlámpákkal világították az utcákat, vízmű létesült, megkezdődött a csatornahálózat építése, már tervezték az új kórházat, az utcákon közúti villamos közlekedett. Sopron lakosságának lélekszáma megnőtt, ezzel Magyarország városainak hierarchiájában előkelő helyre emelkedett. A város terjeszkedett is, kiépült a beboltozott Rákpatak felett a Deák tér. Növekedett a megye másik két városa Kismarton és Ruszt is, terebélyesedtek a járási központok is.
A világháború ennek a fejlődésnek véget vetett, a megye három járását Ausztriához csatolták. A népszavazás, a város és környéke történetének egyik legjelentősebb eseménye, Magyarországnak ítélte Sopront. A város ezt követően az ország számára elveszett erdőségek, tengerpart és üdülőhelyek pótlására a megnövekedett idegenforgalomból fejlődött tovább. Főiskola, egyetem telepedett Sopronban, négy új textilgyár, szállodák és korszerű strandfürdő épült. A második világháború azonban megindította a sorvadást. Amikor Németország bekebelezte Ausztriát vált csak igazán választóvonallá az egykori megyét kettészelő, a város mellett húzódó országhatár. Sopron regionális szerepköre megszűnt. A háború utolsó hónapjaiban az amerikai bombázások az összes magyar vidéki városok közül a legjobban Sopront sújtották.”