Előszó a második kiadáshoz:
"Azok a fiatalok, akik a nyugat-magyarországi felkelés lelkes tömegét adták, nagyszüleiktől a kiegyezést követő nemzeti felemelkedéséről, óriási vasútépítésekről, iparosításról, a nemzet általános gyarapodásáról, gazdasági erősödéséről és felemelkedéséről hallottak mesélni, szüleik pedig fiatalon élték át a milleniumi eufóriát. Bizonyára hallottak az országban itt-ott fellángoló nemzetiségi ellentétekről, az Amerikát próbáló százezrekről, talán a jövőtlen egykés vidékekről is, de a '48 óta uralkodó, az aradi tizenhármat kivégeztető, dédszüleik ezreit bebörtönöző Ferenc József császár és királyról biztosan. Az élet nehéz volt, de mindenki tudta, hogy négyszáz év lemaradását kell behozni. Az ő korukra már fogatlan oroszlánná vénülő Ferencjóska még egyik utolsó uralkodói tetteként mindent meggondolt és megfontolt... Azután pedig ők elvonultak a világháború különböző harctereire. A férfiasan végigharcolt évek után, a frontra ment fiatalokból hatszázezerrel kevesebben jöttek vissza, s egy szétdarabolt hazába, ahol esetleg két új határon is át kellett jutniuk, hogy tényleg hazaérjenek.
A Kárpát-medencében egy világ dőlt össze, s a vele járó általános felfordulást a rá jövő forradalmak sikerrel züllesztették tovább. A világháborút lezáró békeszerződéseket cinikus merevséggel diktálták a győztes hatalmak gőgös, tudatlan, szűklátókörű és irányunkban feltétlen rosszindulatú vezetői.
A trianoni országpusztítás számunkra máig feldolgozhatatlan nemzeti tragédia, de mint vélhetnénk, az utódállamok uralkodó nemzetei sem lettek elégedettek. Régi országunk részeit, - kétharmadát(!) - ők nem a harcban erősebb ősi jogán szerezték meg, hanem erről az alapról nézve méltatlanul, érdemtelen ajándékként - csupán megkapták. Az így kapott területekre vonatkozó történelmi jogaik görcsös és alapjaiban tudománytalan, tehát hazug bizonyítási kényszere máig tartó, az államideológia szintjére emelt tudathasadást hozott számukra. Nyugati szomszédunk ebből a szempontból kivétel. Ausztria uralkodói, és a birodalom hatalmas hivatali apparátusa évszázadok alatt az uralkodás számtalan technikáját, rejtekútját ismerte meg s gyakorolta. Létük eleme volt a pillanatnyi helyzet által megkívánt cselszövések, fortélyok gond nélkül való alkalmazása. Mivel mindig is lenéztek minket, velünk szemben sohasem voltak aggályai, etikai korlátai, s nem Ausztrián múlt, hogy egyre növekvő étvágyával végül nem sikerült nyugati vármegyéinket, és Pozsonyt mind megszereznie.
Ám azt, hogy még Ausztria, a volt társország és fegyvertárs is ki akar harapni belőlünk egy jókorát, azt még a trianoni valóság bénító letargiájába süllyedt ország sem nézhette tétlenül. Felébredt az ősi kuruc virtus, és szabadcsapatok jelentek meg a nyugati végeken. Pár hónapos szereplésük Fölelevenítette és eléggé félreérthetetlenül mutatta meg, hogy milyen is ez a kuruc hagyomány! Ha nem lépnek közbe a nagyhatalmak, akkor könnyen odébb tolták volna az ezeréves határt! De közbeléptek...
Sopron, és a körülötte lévő falvak népe szavazhatott, és ez a csöpp terület végül magyar maradhatott.
A felkelésben, az ágfalvi csatákban, majd az azt követő népszavazási előkészületekben résztvevő főiskolások még mind selmeci diákok voltak. Minden tőlük telhetőt megtettek, a hazáért megfogott fegyvert mégis kivették a kezükből. A népszavazás tizedik évfordulójára emlékoszlopot állítottak a Főiskola botanikus kertjében, és kalendáriumként is használható emlékkönyvet adtak ki.
Ennek az emlékkönyvnek, a 90. évfordulóra megjelent változatlan kiadását tartja most kezében a tisztelt olvasó. Benne, a korszak hangulatát idéző, az érzelmekre ható versek mellett a tizedik évforduló ünnepségén elhangzottak és az alkalomra érkező üdvözlések mind fontos bizonyítékai Firmaőseink helytállásának, s helytállásuk elismerésének.
A könyv Krug Lajos, Tüzek a végeken című, a korabeli történéseket feldolgozó regényének mutatványaival, s az arra érkezett méltó elismerésekkel zárul.
Elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki hallgatóink sikeres kiadói munkájáért, egyben biztatjuk őket Krug Lajos történészek között is elismert - következő könyvének kiadására is, ami közel ötven éve hiányzik már az érdeklődők és az antikváriumok polcairól!"