Ismertetőnkben ezúttal nem a könyvből mutatunk részletet, hanem Hárs Józsefnek a kötet megszületésének körülményeiről írt sorait idézzük:
"1886-ban az eddigi ad hoc bizottságok helyett valami állandó szervezetet kívántak adni a fogadások, programok és vezetések lebonyolítására. Rösch Frigyes reáliskolai tanár, a Soproni Torna- és Tűzoltó Egyesület alapítója szervezte meg ezt az idegenforgalom emelésére alakult bizottságot (Comité zur Hebung des Fremdenverkehrs), amelynek célja a tömeges kirándulások és különvonatok (a Bécsből jövőkről volt szó akkoriban) megszervezése, bármilyen felvilágosítás megadása, és az idegenek kérésére vezető állítása.Büszkén írják, hogy Sopron kirándulási hely lett. Különösen nagy tömeget vonzanak a nyár elején és végén rendezett lóversenyek. Nem csodálható, hogy ezt az élénk érdeklődést látva, a jó üzleti érzékű Romwalter Károly egy soproni kalauz kiadására gondol. A turisták, üzletemberek és szórakozásból utazók részére írott kézikönyv 1886 pünkösdjére jelent meg első kiadásában, s azért németül, mert az ünnepekre bécsi kirándulókat vártak. Ezek az 1 fl 50 kr-ért árusított példányok alighanem hamar elfogytak, mert már 1891-ben megjelent a második, szövegében és képeiben is bővített változat. A kalauz szép kiállítású,tartalmas, pontos munka, a korszak hű panorámáját adja. A mellékelt térképek közt pedig egy unikum is van: a várostól délre eső hegyvidék első útjelző térképe.
A könyv szerzője többé-kevésbé Diem Gusztáv, a város levéltárosa. Neve még szerepel az első kiadáson,de a másodikról már lemaradt. S bár előszavában óvatosan fogalmaz a felhasznált forrásokat illetően,mégis alig több mint két héttel a könyv megjelenése után már magyarázkodásra van szükség. S ez nem valami meggyőző. Visszautasítják a vádat, hogy a kézirat Alexander Heksch műve lenne, de nem tagadják, hogy az ilyen jellegű művek szerzői több forrásból is meríthetnek. Lehet, hogy a kiadó először Hekschsel, az ismert tudományos íróval tárgyalt, sőt kézirata is a birtokában volt, mikor Heksch váratlanul meghalt.
Ennek a kéziratnak a létezését sem Diem, sem Romwalter nem tagadja. Nem is valószínű, hogy egy már majdnem kész művet, melynek kiadását határidő sürgeti, csak azért dobjanak félre, mert fölhasználása sértené egy halott szerzői jogait. Ami a honoráriumot illeti, Diem valószínűleg kevesebbet kapott, mintha teljesen saját alkotását adták volna ki. Így Romwalter is jól járt, és a könyv is megjelent időre." (Hárs József: A soproni idegenforgalom kezdetei I. rész - Soproni Szemle, 1966/4.)