A szerző előszava:
Az olvasó a következőkben huszonöt levél- és naplótöredéket kap, amelyek Sopron kisebb-nagyobb rangú vendégeinek e városra vonatkozó megjegyzéseit tartalmazzák. Ügy igyekeztünk anyagunkat összeállítani, hogy kidomborodjék : Sopron a legtöbb idegen számára mindenkor nyújtott érdekes látnivalót. Megtalálta benne a renaissance olasza az itáliai városok szépségének visszfényét, tetszett a török történetírónak, aki egyébként tévelygő népségnek nevezi a lakosságot ; bőséges
anyagra bukkant falai között a gyermekcipőben járó régészet is. Természeti kincsei korán érdeklődést keltenek ; a 18. század vége felé már magánházai sem maradnak észrevétlenek és a 19. század első felében a középkor emlékei előtt nem egy magasztaló szó hangzik el. Ennek a kornak természetesen nagy hibája volt, hogy a barokk emlékei mellett megvetéssel ment el. A vélemények Sopronról általában kedvezőek, csupán a drágaság vált ki egy-egy szörnyűködő szót, más téren kevés a gáncs. Még Saphir, a híres gúnyolódó, sem ereszti szabadra éles nyelvének csípős fullánkjait.
A gyűjtemény összeállításában az volt vezető elvünk, hogy minden darab viselje magán bizonyos mértékig a személyiség, a közvetlenség bélyegét. Ebből a szempontból legértékesebbek a levelek és naplók, az utóbbiakból főleg a kéziratosak, mert ha Írójuk nyomtatásban is kiadta őket, akkor bizony nem egyszer cicomás köntösben került az olvasó elé, vagy pedig iskoláskönyvízű papirosmondatok adatai lepik el a közlés frissességét. Éppen ezért nem vettük fel Zeiller gyűjteményéből Marchthaler Vida, ulmi tanácsos útleírását 1625 tájáról (Germania Nova-antiqua, 1674), vagy Scala Ercole-ét (L'Ungheria conpendiata, 1685), Épúgy hiányolni fogja a szakmába beavatott olvasó Brecleczky Sámuelnek Sopronról szóló leírását. De hiszen az 1800 körül itt tevékenykedő földrajzi író hosszú éveket töltött e városban, így bennszülöttnek számít, azonfelül lakosai iránt sem viseltetett szeretettel. A róluk szóló, gúnnyal, méreggel átitatott leírás egy részét Bright angol író soproni útleírásába bele is foglalta. Mellőztük a még korábbi Korabinszky-lexikont is, mivel túlságosan hosszú és részletes, amellett nem rendelkezik az egyéni megfigyelés elevenségével, sőt úgy látszik további utánjárás nélkül más forrásokból merít részleteket. E leírás kritikai kiadása nagy szolgálatot tenne a helyi kutatásnak. Frankenburg és Vas Gereben leírásait szintén mellőztük, mert szellemesnek látszó fordulatok kedvéért a kép hűségét feláldozták.
Az utolsó leírás 1841-ben kelt. Ez esztendő nem jelent éppen határállomást. A következő érdekesebb leírások már 1847-ből valók, amikor is az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése révén több hírlapi leírás kelt szárnyra Sopronról. Ezeket más alkalomra tartogatjuk.
Részlet a kiadványból:
"Révai Miklós, a tudós költő
„Ha sorsom itt fog, a következő télen meghalok”, ezt írja Révai Miklós, a sorsüldözött tudós és költő Komáromról, ahonnan „menekülve” ért Sopronba, Örök panaszkodó természetét ismernünk kell, hogy soproni leveleinek keserűségét ne írjuk városunk terhére, „Félelmet kelt bennem Sopron minden dolgának rémületes árával”. Első, 1800 őszén kelt levelében Paintner Mihályhoz, már előfordult ez a kitétel, 1801 augusztus elején pedig ugyanahhoz Bécsből ezt írja : „Meneküléssel kellett elhagynom azt az igen kellemetlen vidéket, hogy egészen a magamé lehessek és hogy az írásnak élhessek. És elűzött Sopronból a nagy drágaság”. A latin nyelvü leveleket Récsey Viktor adta ki egy kis füzetben az Irodalomtörténeti Közlemények külön lenyomataképen.
Révai lakóházát 1923-ban nyomoztam ki. Ma emléktábla díszíti. (Szt, György u. 22. sz.)"