Részlet Sass László előszavából:
"A 19. század (a Széchenyieknek is köszönhetően) óriási lendületet adott Sopron kereskedelmének. Megépült az ország második - a várost Béccsel összekötő - vasútvonala. 1806-ban megalakult a Soproni Kereskedők és Segédek Egylete, 1884-ben megkezdte működését a "Soproni Állami Közép-kereskedelmi Iskola". Rendszeressé vált a heti kétszeri vásár (országosan példaszerűen meghatározva a "fő-piaczbíró", a "két-Bírák" és a rend fenntartására kirendelt "muskatérosok" feladatát). Egy nagy forgalmú soproni heti vásáron 800 tonna gabona és 2.200 tonna állat is gazdát cserélt. A megye öt fontos helységének (Sopron, Ruszt, Kismarton, Nagymarton, Lajtaszentmiklós) éves borforgalma megközelítette a 750.000 akót. A városban és környékén hét cukorgyár, négy szeszgyár, hat "sörház", nyolc téglagyár, két gőzmalom és számos, a kereskedelemhez kötődő ipar (selyemtermelés, harangöntöde, kalapgyártás, szén - és kőbányászat, késes stb.) működött. Sopron központja volt az ország orvosi sajtójának; a zsidó kereskedők, a szabad letelepedés jogának megszerzését követően egyre-másra nyitották meg üzleteiket a vármegye településein. A századforduló nagy változásokat hozott; a kereskedőtőkét sokan (kockázatos) banktőkévé tették; a kereskedelmi életben tért hódítottak az izraelita vallásúak; nagy múltú kereskedők váltottak és az iparba fektettek, gyermekeik a hagyományokat megszakítva értelmiségi pályára tértek stb.
A későbbi évtizedek során rengeteg esemény, illetve hatás alakította Sopron történelmét, sorsát, ám a város életét és arculatát meghatározó fő tényezők egyike máig a több évszázados múltú kereskedelem maradt."
