Részlet a kötetből:
"Amikor még nem volt a város hivatalosan megválasztott feje, akkor is a legszámottevőbbek között emlegették a „szép doktor”-t, 1603-ban lett Lackner a város második embere, városbíróvá emelték Szent Györgykor. Az ezt követő évtizedekben Lackner élete a város ügyeivel fonódott össze. A magánember Lackner néhány megjegyzése csak búvópatakszerűen bújt ki néha a hivatali stílusból. 1614 óta már polgármester, 1618-as választásakor jegyezte meg, amikor országgyűlésről hazatérve júliusban átvette hivatalát: " ... Szent György lovag napján a választás ideje eljött, azonban nem tudott részt venni, ámbár engedélyért folyamodott, ezentúl hivatalát is csak levelezés útján irányította, erre ismét levelet kapott, ebben tudatták, hogy ismét erre az officiumra méltatták, mely ugyan neki nehezére esik, azonban tekintve Isten akaratát, és a város közönségének jószándékát, köteles erre, bár emiatt sok ősz haja nő majd." Amikor a részben érthető belső ellenkezéséről vall így, ugyanakkor érzékenysége és megnyilatkozik. A polgármesteri pálcát ugyanis csak akkor fogadta el, amikor erre a külső tanács (Ehrbahre Gemeinde) is felkérte.
Rangjára, hivatali tekintélyére mindvégig érzékeny volt. Megintett egy belvárosi polgárt, Kramer Ferencet, aki nemcsak megszegte a járványveszély előírásait, hanem szitkozódott is: "Városbíró úrral szemben ne lépjen fel szitkozódva, hanem neki a tiszteletet, melyet Isten és a város közönsége ráruházott, adja meg." Kramer kénytelen volt bocsánatot kérni. Panaszt emelt Stock polgárral szemben is, mert nem viselkedett vele szemben tisztelettel. Amikor egy másik esetben vita közben Stock azt a megjegyzést tette, hogy hagyja ott Lackner a városbírói széket, Stock nem kerülte el az áristomot.
Tekintélyi ügyeknél jelentéktelenebb vonatkozásban is ügyelt Lackner hivatali jogaira. Lackner városi ügyekben volt távol, amikor Szentbertalany Menyhért polgármester megtagadott egy városbírónak járó jelentéktelen szolgáltatást. Lackner később protestált: ő nem szól bele a polgármester jövedelmébe, más se szegjen meg szokásjogokat. A nélkülözhetetlen városvezetőt most a polgármester engesztelte ki bocsánatkéréssel."