Bevezető sorok a Magyar Művészet soproni számához dr. vitéz Simon Elemér tollából:
„Igaz örömmel tölt el minket, Sopronnak, Csonka-Magyarország ez ősrégi municipiumának vezetőit, — akik egyúttal e gyönyörű város legodaadóbb szolgái is, — hogy a Magyar Művészet régi programmpontja megvalósításául, e folyóirat hasábjairól ismerheti meg úgy a hazai közönség mint a külföld, műemlékekben oly gazdag s természeti szépségekkel oly bőven megáldott városunkat, amely, mint a magyarság legnyugatibb végvára, — a legutóbbi népszavazás révén is méltán került az ország érdeklődésének középpontjába.
Sajnos, a magyar közönség még ma is inkább a külföldre utazik, hogy látókörét bővítse s hogy szabad idejét kellemes környezetben töltse el, míg Sopront és gyönyörű vidékét még mindig kevesen ismerik.
Mily lelkes örömmel kalauzoljuk azon keveseket, akik bennünket fölkeresnek, mily büszke öntudattal mutogatjuk építészeti és egyéb művészeti remekeinket s mily szeretettel visszük ki őket a bájos szép Löverekbe, Sopron e különleges nyaraló-telepére.
A Magyar Művészet meglátó szemmel választotta ki Sopron szépségeit s nem egy esetben az ő fölvételei nyomán fedeztem fel magam is, a bennszülött, városunk egy-egy új, eddig rejtett szépségét.
Csodálatos varázsa van ennek a városnak. Féltékenyen megőrzi a mult hagyományait, s a modern kor haladó szelleméből csak azt veszi át, ami az ő régi időktől fogva kulturált lelkével összhangba hozható és ami az ő szigorú polgári erkölcseivel összeegyeztethető. Mély vallásosság, nyelvéhez való ragaszkodás, amely azonban megingathatatlan hazafiassággal párosult, becsületes kereskedelmi felfogás, puritán jellem, józan takarékosság és szerénység jellemzik Sopron polgárságát, amelynek a zenekultúrára való kiváló hajlandósága régi időktől fogva ismeretes. A lakosság eme jellembeli tulajdonságainak hű tükre a város külső képe is, amely szerencsés vegyüléke a magyar és német művészi törekvéseknek.
Aki megértéssel és főként szeretettel tanulmányozza végig e füzetet, az, meg vagyok győződve, keresni fogja az alkalmat, hogy Sopronba mehessen. Városunk örömmel öleli keblére a hozzá közeledő érdeklődőket, sót a trianoni békediktátum folytán hazátlanná lett sok-sok magyarnak új szeretetteljes, meleg otthonául is kínálkozik, mert Sopron csendes, patinás levegőjében leghamarabb föllelhetik megkínzott lelkük harmóniáját.”
