if ($logged_in == FALSE) { }

"Magyarok maradtunk"

Hozzászólok
Magyarok maradtunk
Szerkesztő: 
Turbuly Éva
Kiadó: 
Soproni Szemle Alapítvány
Kiadás éve: 
1997

Az 1996, december 12-én a soproni népszavazásról rendezett konferencia anyagából összeállított kötetben Ormos Mária, Barta Róbert, Horváth Zoltán, Szemerey Tamás, Boronkai Szabolcs, Molnár László, Suba János, Környei Attila, Turbuly Éva és Hárs József írásai olvashatók. Ez utóbbiból, melynek címe Idegenforgalom és kultúra a népszavazás utáni Sopronban, idézünk:

"A frissen festett határkövek a népszavazás örömmámora után a rideg hétköznapokra figyelmeztettek. A mélypont azonban kétségtelenül 1921 nyara. A trianoni békefeltételek ismeretében, ám még a velencei határozatok előtt, ugyan miféle életérzésről lehetett szó?
Feljajdul a városát szerető újságíró: „Csakugyan olyan kellemes itt?” Apró ügyek, aki messzebbre néz, annak írása helyén fehér folt. Nos tehát? Se hordár, se fiáker, se kiadó szoba. A soproni kávéházak, a Royalt kivéve, ahol antant-tisztek tanyáztak, konganak az ürességtől, az uszodák vize piszkos, az utcák elhanyagoltak, némelyik ház összedőléssel fenyeget. Ha majd bejönnek az osztrákok - vélekednek többen -. Sopron elsorvad, lecsúszik a nagyközségek szintjére.
Ámde amikor a hivatalok, iskolák, intézmények nagyobb része már csomagol, keresi helyét az ország belsejében, néhány lelkes, tetterős férfi nem hagyja annyiban a dolgot. Ők már a háború vége felé terveket szőttek a béke beköszöntével együtt járó feladatokról, s ha a béke most másképpen mutatkozott, nem állította meg lendületüket. A soproni székhelyű Dunántúli Turista Egyesület, Hatvan Ferenc tanárral az élén éppen ezekben a hetekben szervezte meg osztályait a megye két elcsatolandó községében. Pinkafőn és Felsőlövőn, a helybeliek örömest vállalt közreműködésével. Régi kapcsolataikat továbbra is fenntartva hirdettek meg ismét hegyi túráikat, közeli és távolabbi alpesi célpontokra. A nemzeti hadsereg túlkapásai miatt élctbeléptetett nemzetközi bojkott következtében azonban nem juthattak akkor az ország határain túlra. Viszont festhették. felújíthatták a messze mulató erdei utak jelzéseit. Csak pénzhiányon múlt, hogy a korhadó fakilátókat nem hozták helyre.
A Soproni Városszépítő Egyesület sem tétlenkedett. Heimler Károly városi rendőrfőkapitány. később főjegyző, nagy iramot diktálva húzatta föl a Hubertusz-vadászlak helyére tervezett menedékház téglafalait. Közben már készen álltak festőink arra, hogy a szobákat freskóikkal díszítsék. Heimler a proletárdiktatúra alatt sem hagyta elaludni a nagy Lőver körút ügyét, utána pedig sikerrel szorgalmazta a Lővcrek villamosítását. Thirring Gusztávval együtt 1921-ben megírta Sopron és környéke részletes útikalauzát. Ennek első kiadását továbbiak követték.

A bejegyzés létrehozása: 2018. november 16.