Dr. vitéz Házi Jenő előszava
"Szeged város példája állott szemünk előtt, amikor vállalkoztunk arra, hogy Sopron városával kapcsolatban álló írók gazdag magyar nyelvű alkotásaiból szemelvényeket nyújtsunk.
Sopron neve a köztudatban a népszavazás óta vált ismeretessé, azt közvetlen megelőzőleg vajmi keveset lehetett róla hallani nemcsak irodalmi vonatkozásban, hanem egyéb téren is. Az volt felőle a felületes hiedelem, hogy német város, hova a magyar szellem legfeljebb vendégszerepelni jár. Ezzel szemben az igazság az, hogy bár a város lakóssága a XIV. század közepe óta többségében német anyanyelvű volt a legújabb időkig, azért a magyar nyelv és irodalom mindig otthonos ez ősrégi, még a kelták által építeni elkezdett városfalak között. És ez érthető is. Sopron lakóssága ugyanis többnyire németlakta vidékekről történő bevándorlás által gyarapodott a multban. Sohasem vagyonos németek költöztek Sopronba, akik pénzüket itt akarták nyugodtan elkölteni, hanem ellenkezőleg, olyan szegény sorsban élő, de becsületes német földművesek, iparosok és kereskedők, akik Sopronban remélték a szerencséjüket megalapozni. Ezek hosszú évekig keményen dolgoztak, hogy először a mindennapi kenyerüket biztosítsák, azután pedig, hogy vagyont gyűjtsenek. Amíg a kenyérgondokkal viaskodtak, nem jutott idejük arra, hogy az irodalmi alkotásokban gyönyörködjenek, mihelyt pedig meggazdagodtak, ha a szülők nem is, de a fiaik és az unokáik már a magyar szellem hatása alá kerültek és így történt, hogy a nyelvében német polgárság szívében éppen olyan magyar volt, mint akárcsak a született magyar. A magyar hazához való hűséges ragaszkodás Sopron sok évszázados történetének legjellemzőbb tulajdonsága. Ezt a hűséget Sopron mindig tettekkel bizonyította be.
Amilyen szívesen rendeztük annak idején Jókai Mór emlékére sajtó alá a soproni XVI. századi magyarnyelvű leveleket, éppen olyan szívesen foglalkoztunk most e kis munka összeállításával, melynek hiányait magunk érezzük a legjobban, de talán azt a célt, mit kitűztünk, hogy Sopront a régi magyar irodalomban bemutassuk, remélhetőleg így is elértük. Hisszük, hogy a kis „adattár” könyvünk végén is munkánk értékének növelését szolgálja.
Könyvünk összeállításában a soproni állami Széchenyi István Gimnázium ifjúságán kívül többen segítettek tanácsaikkal és felvilágosításaikkal, de névszerint is meg kell említenem Németh Sámuel urat, a soproni ev. líceum igazgatóját, ki az intézete gazdag könyvtárát mindenkor a legnagyobb előzékenységgel bocsátotta rendelkzésemre és Dr.Ányos Lajos urat, az Országos Levéltár főlevéltárnokát, ki az Adattár latin nyelvű leveleit olvasta velem össze.
Szeretném, ha könyvünk a Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozatában méltó helyet foglalhatna el és Sopron város iránti megbecsülést fokozni tudná!
Sopron, 1937. évi február havában.