Részlet Becht Rezső a könyv bevezetőjeként írt soraiból:
"A múlt század alatt Sopron a polgári jólét és a derűs kulturális haladás városa volt. Már 1846-ban vasút köti össze Bécsújhellyel, 1864-ben már gázzal világít, 1892-ben már vízvezetéki vizet iszik. Nagymultú egyesületek ápolják a zenét, irodalmat, művészetet, tudományt, kereskedelmet; nagyhírű iskoláiban a tanulók ezrei nevelkednek s mind magukkal visznek az életbe valamit abból a „soproni" szellemből, amely a történelmi légkörből, a soproni erdők üdeségéből és ciklámenillatából s a határmenti ember átfogóbb életszemléletéből táplálkozik. Ez a szellem segítette Sopron 38.000 lakosát a trianoni csapás elviselésében, ez a szellem tett hitet Magyarország mellett és ez a szellem épített a legsúlyosabb évtizedekben az ősi barokk-Sopron mellé egy új Sopront — a mai Sopront, a fenyvesekkel és tölgyesekkel egybeolvadó kertvárost.
Ez a soproni szellem keres megnyilvánulást a most meginduló „Sopron Műemlékei" című sorozatban is. Boldogító meglepetések, büszke felfedezések sorozata ez a munka. Hálaadás ez a könyv a porladó ősök iránt, akik a régi, szép Sopront megteremtették és lelkesítő példa az utódok számára. Ismét megtisztult portól és párától egy tükördarab, hogy beleilleszkedjék az európai kultúra nagy tükör-körképébe."
A könyv fotóit Diebold Károly készítette.