Részlet dr. Mollay Károly ajánlásából:
"A soproni identitás kiépítése szempontjából Heimler Károly másik nagy tette a "Soproni Szemle" című helytörténeti folyóirat megindítása volt 1937-ben "abban a meggyőződésben, hogy arra szükség van". A szerkesztőség "Beköszöntőjé"-t Becht Rezső írta: „Soproni Szemlének kereszteltük, mert szívünk szeretetét, agyunk tudását a szemlélődő szem szűrőjén át sok-sok szívbe szeretnők átültetni. Sopron és Sopron vármegye múltjának minden gazdagságát, jelenének problémáit, jövőjének lehetőségeit, a város és a megye történetét, művészetét, kultúráját, szociográfiáját, nyelvi és néprajzi sajátosságait akarjuk ezekben a lapokban egybegyűjteni". Heimler Károly anyagi és szellemi függetlensége eleve biztosította a folyóirat függetlenségét is. Nagyon jellemző ebből a szempontból: amikor e sorok írója 1939-ben kemény bírálatot jelentetett meg a folyóiratban az előző évben kiadott vármegye-történet első kötetéről, Heimler természetesen helyt adott a megyetörténet szerzője válaszának, ugyanakkor szó nélkül tudomásul vette, hogy a Fő téren, a városházával szemközti vármegyeház dzsentri szemléletű urai kötelezték a vármegyei főlevéltárost, mondjon le szerkesztő bizottsági tagságáról. A két szomszédvár között udvarias, de hűvös viszony uralkodott, a vármegyeház idegen test maradt a szabad királyi városi rangot 1277-ben elnyert, ezt védő és oltalmazó Sopron életében. Annál is inkább, hiszen 1922 óta Sopron volt otthona a Selmecbányáról elmenekült M. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskolának, amely 1934 óta egyetemi rangú lett: egyetemi városi rangját Sopron szintén Sopronyi-Thurner Mihálynak köszönheti."