Részlet a kiadás évében a Kör elnöki tisztét ellátó Östör József írásából:
"Az idei szép október kicsalt a Fertőre, a hol már oly régen jártam. A hidegségi fensikról pillantottam meg ismét ezt a bolondos vizet, amelynek fenekén hét falu pihen, amig tetszik majd neki megint "elszaladni", ahogy Széchenyi irja. Ez Hany Istók tanyája, a halemberé, akinek torz mását a kapuvári hercegi kastélyban mutogatják. De hol van Jókai csodálatos Névtelen vára? Azt hiába kutatnók. Messze-messze huzódott be a viz és a mesékkel együtt jórészt elköltözött a tónak gazdag állatvilága is: a gémek, vizi szalonkák, gojzerek, libák, rucák, bölömbikák, kócsagok ezrei s mindenféle fajtáik. Egyikből másikbói alig akad néha egy-egy példány, de a vadrécékből s a márciusi és vetési libákból van még bőven. A nyolcvanas években a Fertő egészen a fertőmenti községek, a rákos-balfhegyköi kertek alatt huzódott, a tavon vitorlásokat hajtott az alszél, nem lehetett átlábolni, mint ma és nem kellett messzelátó ahhoz, hogy felkutassuk a sok nádas között a Fertő vizét, ha a bozi glorietra kisétáltunk, ahol egyszer Széchenyi István mutogatta a tavat József nádornak. Aki a Fertőt a térkép után keresi, amely az 1885. évi legmagasabb vizállás idején készült, alapos csalódásban részesül." (A Fertőszélen - részlet)