Vallomások egy városról

Részlet a szerző előszavából:

"A „Vallomások egy városról" két fejezetének sajátos és egységes nézőpontja van. Mindkét rész szerzői a kívülálló, a nem soproni szemével nézik Sopront. Mintegy tükröt tartanak a városnak: „Nézd meg magad! Ilyennek látunk."

Antológiánk soproni tükör tehát, de elsősorban a Sopron-ismeret és nem a soproni önismeret tükre. Talán éppen ezért kiváltképpen alkalmas arra, hogy ne csak az országnak mutassa fel Sopron értékét és lehetőségeit, hanem magát Sopront is önmagához méltó, igényes önismeretre tanítsa.

Köszöntsük a 700 éves várost Bárdosi Németh János biztató szép szavával, amely nemcsak ünnepi üdvözlet, hanem egyben program is. Program az ünnepek utáni hétköznapokra:

„A fény, a magyar műveltség fénye ragyogja be Sopront és a nyugatvidék földjét. Épüljön és szépüljön tovább a város, ne legyen mostohája a mának; múltjához, munkájához méltóan legyen a magyar Urbs az Alpok tövében. A költők pedig énekeljenek róla, ahogy szólt az ének Kis Jánostól Kónya Lajosig: mindig szebben, mindig zengőbben."