Részlet a bevezetőből:
"Nemigen volt olyan soproni, aki ne került volna kapcsolatba így vagy úgy Béccsel, természetes tehát, hogy elődeink érdeklődtek minden iránt, ami ott történt. Ha nem volt (még) újság, akkor mások személyes tapasztalatait meghallgatva. Pozsonyból, Bécsből jöttek a hírek békés időkben, már miért ne jöttek volna 48 zűrzavaros napjaiban? Az országgyűlés eseményeiről éppúgy, mint a császárváros mozgalmairól. Tanúk erre krónikáink. Ám van olyan tanú is, akit akkor először csak a Bécsi-dombról pillantottak meg a kíváncsiak, amint katonái élén lovagolt a város felé. Emlékirataiban a hatalom oldaláról számol be az odaát történtekről, egészen le Itáliáig, amikről a soproni üveges mester a Kaszinó karosszékében ülve az újságokból értesült és értesülhetett. Sajnos Petrichevich-Horváth János óbester Sopronról csak annyit vetett papírra. amit főnökei számára szükségesnek tartott. Még mindig többet, mint a városból elszármazott és fényes katonai pályát befutott Ottinger, Benedek, vagy a győri Hrabovszky, nem beszélve a korábbi években ide vezényelt és a társasági életben megbecsült Radetzkyről, Auersperg Károly grófról, Wyßről, megannyi katonai vezetőről, akik a szabadságharc folyamán szerephez jutottak – a másik oldalon. Róluk (is) szólok a következőkben."