Mende (Mühl) Gusztáv 1899. május 15-én született Sopronban, a tősgyökeres Mühl családban. Apja, id. Mühl Nándor már nem az ősi foglalkozást, a molnárságot űzte, hanem pék volt a Bécsi utca 18 szám alatti házában. Édesanyja, Zethner Zsuzsanna, szintén régi soproni család leszármazottja. Itt nevelkedett öt testvérével együtt (Nándor, Hermina, Aladár, Margit, Ernő), akik szorgalmasan segítkeztek apjuknak a napi munkában, fát vágtak, fűtötték a kemencét és kihordták a kész péksüteményt. A szülők mindamellett gondoskodtak róla, hogy a gyermekek ne csak a munka szeretetét tegyék magukévá, hanem mindazt, ami az életet széppé teheti. A Mühl házban otthont nyert a klasszikus zene. Öccse, Mühl Aladár a zenetanári pályát választotta, emellett neves akvarell festő is volt. Mende Gusztáv a tanítóképző elvégzése után, nagy anyagi áldozattal ugyan, de Pestre került és beiratkozott az Iparművészeti-, majd Képzőművészeti Főiskolára. Udvardy Géza, Szent-Istvány Gyula, Ujváry Ignác és Simai Imre voltak a tanárai, utóbbi szobrászmestere volt.
|1|
Soproni bemutatkozása 1926-ban a Képzőművészeti Kör tárlatán szép sikerrel járt, hamarosan ismert lett a neve a szülővárosában. Mende Gusztávnak szintén ebben az évben el kellett döntenie, hogy az Iparművészeti-, és Kép- zőművészeti Főiskola elvégzése után marad-e művészi pályán Sopronban, vagy Budapestre távozva bontakoztatja ki igazán tehetségét. Mende ekkor elfogadta a Thurner Mihály soproni polgármester által felajánlott rajztanári állást a Városi Iparostanuló Iskolában, melynek a háború után érdemekben gazdag igazgatója lett. 1934-ben megnősült, felesége Lándori Angéla rajztanárnő, festőművész. A művészházaspár közszeretetben élt Sopronban.
|6|
Mende saját erejéből az apai ház kertjében emeletes műtermet építtetett, festői szemnek gyönyörű kilátással a városra. Tanári pályája mellett aktívan résztvett a város művészeti életében. Jó szervező képességének tere nyílt a Soproni Képzőművészeti Kör titkári posztján, melyet 1930-ig töltött be. Később alelnök, majd a 1945 után elnöke lett a társaságnak. Szívvel-lélekkel vezette a Városi Rajziskolát. Többek között olyan tehetségek kerültek ki a keze alól, mint Sulyok Gabriella -Munkácsy díjas- grafikusművész, Gyulai Líviusz grafikusművész, Derszib Eti és Grabner József soproni akvarellisták. A rajziskola és a képzőművészeti kör keretén belül előadásokat, műterem- és tárlatvezetéseket tartott. Alapító tagja volt a soproni nyári művésztelepnek.
|2|
Nevét 1937-ben magyarosíttatta Mendére. Szorgalmas kiállítója volt a Soproni Képzőművészeti Körnek, de hírneve nem állt meg a város falainál. A 30-as években már kiforrott akvarell stílusban festett. 1928-ban elnyerte a Dunántúli Tárlat ezüst érmét, 1929-ben ugyanott két elismerő oklevelet, 1930-ban és 1933-ban Kaposvárott ugyancsak ennek a Dunántúli Tárlatnak ezüst érmeit. 1934-ben Dombovárott kitüntető oklevelet kapott. Ugyanebben az évben Kismarton művészeti köre az első díjat, a selyemszalagos babérkoszorút ítélte neki. 1949-ben a Soproni Múzeum rendezett kiállítást a műveiből. 1958-ban a Festőteremben vonultatta fel legjellegzetesebb alkotásait. 1959-ben többedmagával kiállított a budapesti Ernst Múzeumban.
|4||5|
Mende Gusztáv a legtöbb festészeti technikában otthon volt, kortársaival ő kedveltette meg a temperát. Örökké kereső, tevékeny pályája többféle műfajra - tájkép, portré, figurális kompozíció, enteriőr, csendélet, szimbólikus ábrázolás - terjedt ki. Feleségével több hazai és külföldi (Olaszország, Bulgária) tanulmányutat tett. Gondolkodó művész volt, nem felkapott divatos festő. Kerüli a közhellyé vált motívumokat, a részletek tökéletes visszaadása helyett a hangulati elemek, a szubjektív mondanivaló megjelenítésére törekszik.
|3|
Váratlan halála megdöbbentette Sopron város lakosságát. 1963. december 12-én hunyt el, óriási tömeg kísérte utolsó útjára. Fél évszázad távlatából Mende Gusztáv neve, tanári egyénisége és festői munkássága máig él tanítványai és tisztelői emlékezetében.
