Egy este Molnár Istvánné, Lángh Emivel meglátogattuk Fényes Mara természetjáró barátnőnket. Fényképalbumait nézegettük, és régi szép túrákra emlékeztünk. Elénk kerültek a Soproni Postás természetjárók 1974-es Tepper tanyán tett kirándulásán Mara által készült felvételek és erről kezdtünk beszélgetni. Emi 1974-nél jóval régebben ismerte Ilonka nénit, ezért többet is tudott a tanyáról. Mesélt annak gazdasszonyáról, nehéz és küzdelmes életről, amiből az alanti történet kerekedett ki.
|1|
Ilonka néni és férje régóta a Soproni hegység erdeiben, a Hermes-árok Görbehalom-hegy mögötti részben lakott, ahol állatokat tartottak. Gyermekeik nem voltak. Ilonka néni korábban az Erdei iskolában tanított, férje szakmája villanyszerelő. Tyúkfarmjuk is volt, ahol a legkülönlegesebb nemesített, jól tojó tyúkokat tenyésztették. Friss tojást, és keltetés után sok kiscsibét adtak el, ezzel egészítve ki jövedelmüket. Sokan jártak hozzájuk naposcsibéket és friss tojást venni, még soproni vevőik is voltak. Emi édesanyja is onnan szerezte be a család tojás szükségletét.
A tanyán semmiféle komfort nem volt, természetesen villanyáram sem, a keltetőgépet petróleummal üzemeltették. Tepper bácsi a ház villamos vezetékeit, szerelvényeit, konnektorait stb. beépítette, várva, hogy egyszer csak megjön az áram és akkor csak fel kell kapcsolni a villanyt. Még csillár is volt a szobájukban! Ez a vágyuk sajnos sohasem teljesült, sőt a ház felső szintjének építése is befejezetlen maradt. Tepper bácsi halála után felesége egyedül maradt a tanyán, csak kedves állatai maradtak körülötte.
|2|
E közben a „vasfüggönynek” nevezett, elektromos jelzéssel is ellátott szögesdrótkerítést beljebb hozták az éles határtól, ez által Ilonka néni tyúkfarmja az úgynevezett határsávba került. Ennek ellenére Emi gyakran meglátogatta Ilonka nénit, ami nem is volt olyan egyszerű. Először is igényelni kellett egy határsáv belépő engedélyt, aminek a birtokában elindulhatott a látogatásra. A határsáv Görbehalom felső végén húzódott, ott szelte ketté az erdőt, és vágta el Brennbergbányát és a környező erdőket a külvilágtól. Hatalmas terület vált halandó emberek számára szinte megközelíthetetlenné.
Nos, Emi Görbehalom felsőn leszállt a buszról és az ott szolgálatban lévő határőröknek bemutatta különleges igazolványát. El kellett mondania, hogy kihez megy látogatóba és előreláthatólag meddig marad. Mikor ez megtörtént, gyalogosan átmehetett a műszaki záron. A Brennbergbányára vezető aszfaltozott úttól jobbra, a vasfüggöny határsávba eső oldalán indult egy erdei gyalogos ösvény, ami a Tepper tanyán keresztül a Fehér úti katonai őrsre vezetett. Ezt használták a gyalogosan közlekedő határőrök is. Nos, Emi megérkezett a tanyára, ahol Ilonka néni éldegélt a számára oly kedves állatokkal. Volt ott sok tyúk, macska, kutyák, sőt még kecske is és mindegyik bejáratos volt Ilonka néni konyhájába. Kedves állatai között sosem érezte magát egyedül. Ilonka néni a határőr kiskatonákkal is jó barátságot tartott fenn: sokszor meglátogatták őt, havat lapátoltak neki, vizet húztak a kútból, sok mindenben segítették.
|3|
Így teltek az évek, évtizedek és Ilonka néni feje felett eljárt az idő, bár egészséges volt és fürge. Egy alkalommal a Vöröskereszt tudomására jutott, hogy Görbehalom közelében egy idős néni él egyedül, az erdőben. Meglátogatták, és megállapították, hogy bizony így van és felajánlották neki: költözzön a soproni Pedagógus Nyugdíjasok otthonába. Ilonka néni úgy döntött, inkább Győrbe költözik, ahol egy távolabbi rokona élt. Így került a győri evangélikus idősek otthonába, ahol olyan szobát kért magának, ahol tévézni is lehetett.
Élete utolsó éveiben élvezhette a villamos áram áldásait, kedvére nézhette a televíziót és egész nap pihenhetett. Az 1980-as évek végén halt meg ebben a győri otthonban.
|4|
Mi lett a tanyával?
Gazda nélkül maradva enyészetnek indult. Mikor lebontották az elektromos jelzésű drótkerítést, szabaddá vált az út az egykori Tepper tanyához és mi bakancsos turisták többször odalátogattunk. A ház pár évig még állt, sőt a kert is, de a kiöregedett gyümölcsfák körül egyre elvadultabb lett az aljnövényzet, a kút beroskadt. A tanyára és az egykori határőr őrsre vezető gyalogösvényt visszavette a természet, más útvonalon lehetett az egykori tanyához eljutni. Az évek során a terület új gazdára talált, aki a régi épületek és ólak nyomait eltüntetve vadászházat építtetett, gondosan elkerítve a kíváncsi szemek elől. A környék teljesen megváltozott, mint annyi más dolog. Ma már csak az emlékeinkben él, hogy a Soproni-hegység rengetegében volt valaha egy Tepper tanyának nevezett tyúkfarm, aminek a gazdája a kedves, szívélyes, barátságos Ilonka néni volt.
Comments
Amiért csodálatos ez a Sopron anno oldal, olyan emlékeket hoztok ki belőlem, amiket már-már elfelejtettem.
Tepper tanya, vagy Teppert tanya. Hát igen a Tepper mami, vagy Teppert mami, akiről most így több, mint 40 év után megtudtam, hogy Ilonka néninek hívták. Mindenesetre több forrás, így pl. Csapody István emlékezete is Teppert tanyaként említi.
1971 és ’73 között nyaranta a Bányászati Kutatóintézetnél dolgoztam figuránsként. A soproni hegység kőzettani térképét készítették ( nagyképűen majdnem azt írtam: készítettük) Dr. Kisházi Péter és Boldizsár István , mi pedig ún. figuránsként cipeltük utánuk a kőzetmintákat, és ahol kellett, húztuk a mérőszalagot tökön-paszulyon keresztül.
Dr. Vendel Miklós volt az intézet vezetője, büszke vagyok rá, hogy a „keze alatt” dolgozhattam, de ugyanezt elmondhatom Dr. Kisházi Péterről és Boldizsár Istvánról is.
Jó kis munka volt, egész nyáron gombán éltem, Péter bácsi és Pista bácsi is nagy ismerője volt a gombáknak, rám is ragadt tőlük a gombaismeretből, és persze ez még kemény „vasfüggöny” idő volt, és mi többnyire a határsávban dolgoztunk, Muck, Brennberg, Fehér út, stb. ami magán hordozta a kor bélyegét, határsáv, határ és mi beleláthattunk ebbe a furcsa világba. Különös apropója ennek, hogy ma, november 9.-én van a Berlini Fal lebontásának 25. évfordulója, és tegnapelőtt alkalmam volt egy német-német határmúzeumot megtekinteni .
Rengeteg történetem van ebből az időből, ha egyszer majd talán 70 évesen nyugdíjba mehetek, és még lesz rá erőm, megírom őket …
Mindenesetre, ’72-’73-ban Brennberg és Görbehalom volt soron, természetesen jó barátságot kötöttünk a katonákkal, akik alig pár évvel voltak idősebbek nálunk, és persze Ilonka nénit is ismertük, ha Sopron felől átmentünk Görbehalomnál, jobbra bennt az erdőben volt a Teppert tanya, jártunk jó néhányszor arra, és persze, a katonák is nyilvántartották, be-be néztek a tanyára.
Teljesen véletlenül megismerkedtem egy nagyon rokonszenves középkorú házaspárral, akik az ugyancsak Teppert nevű dédnagyapát keresték, aki Sopronban, a háború alatt halt meg. Első lépésként Dr. Németh Alajos könyvét ajánlottam ( őt személyesen ismertem, ministráltam neki „Sopron anno”), ebben ugyan nem találtuk, de a katolikus konvent könyveiben igen, az új temetőben nyugszik, és ekkor került szóba a Teppert tanya is.
Szomorú apropója a történetnek, hogy ennek a kedves párnak a férfi tagja, Zoltán néhány éve elhunyt, Éva pedig most, november 5.-én .
A Fehér úti őrsön akkor szolgálatot teljesítő katonák mind a mai napig szeptember elején találkoznak, kapcsolatban is vagyok velük, de sajnos , idén az időjárás miatt nem tudtam elmenni.
Nos, hát ennyi jutott eszembe a Teppert tanya kapcsán, talán van, aki érdekesnek találja …
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Zoltán, ahogy Tacsi írását is, ezt a kommentet is nagyon köszönöm! Mindenképpen hozzátett a történethez.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Épp az előbb olvastam végig az összes megosztás hozzászólásait, egytől egyig szeretetteljes, boldog visszaemlékezések, érdemes lenne ezeket a hozzászólásokat itt a honlapon is megjelentetni.
Például egyik hozzászóló azt írja, hogy Ilonka néni cicája még évekig élt a ház körül, és egy idős asszony járt oda jó messziről naponta, hogy megetesse. (Gondolom Görbehalomról, vagy Brennbergbányáról)
Ilonka néni élete és a róla megmaradt emlékeink megerősítik az emberi jóságba vetett hitet.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Tacsi, sajnos csak úgy megoldható - ha a hozzászólók maguk nem írják át őket ide -, hogy be kell másolni őket a hozzászólások közé, ide, a forrás (szerző) megjelölésével. Szoktam ilyet csinálni, de most sajnos nincs rá időm. Örülök, ha megteszed.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Móni, holnap összegyűjtöm az FB hozzászólásokat és felteszem a honlapra
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A '80-as években jártam a romok között. Hátborzongató volt. A fenti történet enyhít az érzésen...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A teljesség igénye nélkül a facebookon leírt kedves hozzászólásokból idézek néhányat, hogy a honlapon időt állóan megmaradjanak:
Laszlo Grof: Kedves történet - köszönet érte!
Éva Fodor: futólag ismertem a Tepper nénit és voltam is ebben a házban az erdőben
András Schlosser: Megható történet, köszönjük!
Zétényi Zoltán: Sokat nyaraltam Ilus néninél, Sármány lovát vezettem és szegény félvak Vadász kutyáját etettem.
Zétényi Zoltán : Az 50-es években nyaraltam ott sokszor, akkor már nem élt Tepper Lajos bácsi. Ilus néni a Sármány húzta kis homokfutóval hordta be Sopronba a piacra és ismerősökhöz a tejet-tojást. Nagyon finom kecskesajtot készített. Rhode ISland-i tyúkjai voltak, és csapóajtós tojóketrecekbe tették a tojásokat. Ott kotkodácsoltak addig, amíg ki nem "mentettük" onnan. Egyszer Ilus néni eltörte a jobb kezét, de megtanult mindent bal kézzel, pl. fejni. A határőrök segítették kórházba. A bekötőútja alatt a Fehér úton volt egy FEP, forgalom ellenőrző pont... De erről majd máskor...
Klara Anna Barti: Köszönöm ezt a megható és kedves történetet!
Kriszta Abdai: De szeretem ezt a házat
Rezső Krejci: Nekünk gyerekeknek,a vasárnapi ünnephez hozzá tartott a kirándulás Tepper nénihez. Végállomás pedig a Sáni volt. Ő is érdekes figura volt.
Jucus Joda: Gyerekek erre ki emlékszik? Tepper tanya!!!!
Kondor Zsolt: Hogy lehetne elfelejteni !
Andrea Freiler: Huuuuu
Robert Pölz: Andi, emlékszel?
Rozmán Vince Markó Rita: Jártam ott , kb 27 évvel ezelőtt, különleges hangulatú hely volt, aminek könyvbe illő története van ! Van egy kis asztalkám, ami még onnan van, azóta is használom. Úgy hallottam a Tepper néni kecskéket ,és sok állatot tartott,sajtot készített ,mindent befőzött teljesen ellátta magát (Tán párjával együtt ?) Mert a tanya elvolt zárva a külvilágtól ,se szomszéd ,se más ! Főként télen a nagy hóban !De megérte az késő öregkort néni ..A cicája még évekig élt halála után ugyanott, egy kedves idős asszony járt oda etetni ,cudar időben is !
Róbert Vágó: de sokszor mentünk oda segíteni, aztán szedhettünk cseresznyét a fákról:)))))))))))))))
Georg Scharf: Szép régi emlékek ! Minden teljesnapi turánkat félbeszakitottunk hogy megálljunk Tepper néninél vizet kérni ! És ö szivesen látott bennünket, mert neki is tele hordtuk a vizesvödreit. Csak az öreg balkecskéjét nem szerettük ! Attol jobban féltünk mint az öt kutyájától ! És a gyümölcsösből mindig került a zsebünkbe útravaló! Így felerősítve indultunk el hazafelé , és már sietnünk kellett hogy hazaérjünk mielőtt ránk sötétedik. Hiszen utunk az erdő közepén vezetett
Új-Hermesre. A legszebb helyre amit egy gyerekszív kívánhat!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hát én résztvevője voltam az eseményeknek.Fehér-úton voltam határőr 1972-től.A Tepper nénit minden ünnepen vittük be az őrsre ebédre.A hivatásosok nagy gondot fordítottak arra,hogy vigyázzunk a nénire.A járőrnek,akik arra mentek,be kellett menni hozzá és megnézni,mi van vele.Ezt parancsba kapták.Bevásároltunk Neki,segítettünk a ház körüli munkába.Ezt Ő kecskesajttal és gyümölccsel hálálta meg.Ha dolga volt Sopronban vagy Brennbergben ,vittem a RajGazzal! / Mert gépkocsivezető voltam az őrsön/Ma is látom magam előtt szinte derékszögben meghajolt alakját és a botját,amire támaszkodva ment.A további sorsáról most értesültem.Hát a háza,mikor mi ott voltunk,mint egy mesekastély.Nagyon szeretni való néni volt.Kívánom,hogy nyugodjon békében.Mikor ezt a cikket olvastam ,kirázott a hideg.Nagyon örülök,hogy vannak,akik még emlékeznek Rá!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Köszönöm ezt a szívhez szóló, szeretetteljes hozzászólást. Éppen ma voltam egyik ismerősömnél, aki örömmel mesélte, hogy ő is sokat járt Ilonka nénihez Ágfalváról, az állatait beoltani.... hihetetlen mennyi emberben ébresztett olyan emlékeket, amiről már azt lehetett gondolni, végleg feledésbe merülnek....
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Aki kívülállóként olvassa Attila írását az rájöhet, hogy miért is volt különleges a Határőrség és annak tagjai és miért tartanak máig össze. Örültem hogy elolvashattam és Attila nyugodj meg! Engem is kirázott a hideg.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Attila, örülök a hozzászólásodnak, ahogy írtam, akkoriban jártunk ki a Fehér útra. Tolnai Ivánnal és Román Sanyival tartom a kapcsolatot , őket is a neten találtam meg
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Kedves Mária! Hogy is lehetne ezt elfelejteni.A fiatalságomhoz tartozott,hogy határőr voltam.Már öt éve,évente szervezem a Fehér-úti őrs volt határőreinek a találkozóját.A mag mindig ott van.Beszéltünk is a Tepper mamiról,hogy mi lehet a házával.Gondolom földig rombolták.Pedig milyen szeretettel élt ott.Soha nem felejtem,egy nyereg volt a tornácon.Most is látom magam előtt.Biztos úgy néz ki,ahogy az őrsünk.Egy romhalmaz. Ősz Zoli! Az Ivánnal én is tartom a kapcsolatot,kb egy hónapja voltam Nála.A Román Sanyi is volt vagy kétszer a találkozón,aztán elmaradt.A Kéry Gyuszira nem emlékszel? Lovász volt az őrsön,de csak most találtuk meg.Üdv mindenkinek,aki szívügynek tekinti,hogy ezek az emlékek ne merüljenek a feledés homályába!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Kedves Kovács Attila! Tepper néni házát már tényleg nem lehet megtalálni, a helyét is nehezen, bár néhány öreg almafa még emlékeztet a kertre. Azt őrs romjaiban még megvan, most kell megnézni, míg nem késő, mert bármikor beomolhat. Szabadon lehet járni-kelni az omladozó falak között, senki sem őrzi, bár nem veszélytelen. A tó felső végéig kocsival lehet menni, utána már kétséges, lehet, hogy gyalogolni kell. Az ősz gyönyörű a Hidegvízvölgyben, de ezt nyilván úgyis tudja. Most már szabadon lehet járni-kelni, kirándulni. Új, meg még újabb turista útvonalakat jelöltek ki, ahol élénk a kiránduló forgalom.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Marika! Sajnos tudom,hogy néz ki az őrs.Szeptemberben voltunk a találkozón és kinn voltunk.Szégyenletes.A Fehér-úti tó is ahogy kinéz!!!???.Abban az időbena határőrök kaszálták körbe,rendben tartották.Most aztán gazda nincs.Bementünk az őrsre,mint öt éve mindig,és elborzadtunk a látványtól.Összkomfortos,csodálatos épület volt,most pedig.... Tisztelettel üdvözlöm! Őrizze Ön is az emlékeket!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Ez a megemlékezés, méltó a honlap színvonalához. Bizony, nagyon meghatódtam a történetek olvasása közben. Két emberről így megemlékezni, számomra felejthetetlen élmény marad. Nem tudom,a Brennberg Infó nak nem lenne e még sok emléke a történtekről. Hiszen ez egy szinte zárt közösség volt, anno! A gondoskodás, emberszeretet mintapéldája lehetett az akkor történt események, akár a határőrök, akár a tejet szállítók, ismerősök , egyszerű turisták részéről.Nem is beszélve a történet főszereplőiről. kemény évek, tele szeretettel, gondoskodással, egymásra figyeléssel. Ez volt az igazi Emberség!?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Friss hozzászólások Facebookos oldalunkról:
Szentirmai Gyöngyi: A 60-as ,70-es években apám kaszáltak a gyümölcsös éven a füvet a kecskék és a lova számára ! Tepper néni a soproni piacra hordta a gyümölcsöt , tojást eladni kis homokfutóján. Mi brennbergiek Tőle vettük a naposcsibét , ha az otthoni szaporulat kevés volt . Csodálatos kis nénike volt ! Végtelen kedves , választékos modorú, bűbájos kis idős asszony ! Egymaga látta el az egész gazdaságot!
"Ád Ám": Jól ismerem én is a Soproni-hegységet, így ezt a környéket is. Koromból kifolyólag a Tepper-tanyát már nem láthattam, viszont innen nem messze is van egy romos tanyaszerűség (feltehetőleg az egykori határőrséghez tartozott), aminek folyamatos pusztulásán gyakran elmélázunk ha arra járunk.
Olvasván a sok kedves, romantikus hozzászólást, sajnálatosnak tartom hogy ezen a helyen (is) a gazdag nagyurak akarata érvényesült a hatalmas gerendákból épült, puccos vadásztanya formájában. Persze ahogy a cikk is írja, arra különösen ügyeltek az építők, hogy jól el legyen rejtve a szemek elől, de én azért ki szoktam szúrni az arrafele nem véletlenül portyázó luxusautókat is...
A műúton tovább haladva, a Hidegvíz-völgy irányába, szintén felújításra került néhány éve egy vadászház, a honlapon úgy tudom arról is van cikk, ott is olykor hasonló a helyzet ami a Porschekat és Ford Mustangokat illeti.
Számomra furcsa az is, hogy míg néhány éve ilyenkor ősszel az erdőben ki volt plakátolva a vadászidény időtartama, az utóbbi időben már erre sem veszi a fáradtságot a TAEG, hanem csak kevésbé barátságos szavakkal elhajtják az erdőből a véletlenül arra manapság már amúgyis egyre kevésbé tévedő embereket...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A második felvételen Ilona néni éppen kecskét fejni megy.
Jómagam is gyakran megfordultam Tepper néninél. Nem egyszer előfordult, hogy a huncut tyúkok elrejtették a tojásaikat Ilonka néni elől, egy csendes erdőzugban kiköltötték, egyszer csak két-három pelyhes kiscsibével állítottak be a farmra. Tepper néni olyan szeretettel és örömmel fogadta a tyúkanyót és kiscsibéit, mint a saját családtagjait. Egy ilyen hazatérésnek én is tanúja voltam.