"A város apraja-nagyja idejárt felfrissülni. Különösen a külvárosiak. Ezért aztán némelyek az úri társaságban fel is húzták az orrukat, ha a Nagyuszodáról esett szó. Mennyi lehet a napi bevétel? Tellene belőle több padra, sőt ha jól megnézi az ember, a tóvá dagasztott patakra U-alakban cölöpözött kabinsor és az olcsóbb szekrények, no meg a trambulin állapota ácsmester után kiált. És bővíteni is lehetne arra föl, a zsilip felé." - idézem magamtól az Amit szabad Jupiternek... című novellám részletét. A novella igazi botrányról szól, aminek következtében a húszas években a jó erkölcsök megőrzése érdekében évekig nem fürödhettek egyszerre nők és férfiak a soproni uszodákban. Később aztán észlelték, hogy rajtuk nevet az egész ország. Már az újabb háború küszöbén jártam a Nagyuszodába fürdeni én is. Az odaútban láttam a Jókai utcai Stampf-házból meggondoltan kilépni az itt nyaraló fejedelmi Báthy Annát mellette a férjét. Ugyanoda igyekeztek. Csík Feri bácsi a kéményseprő és mellesleg világhírű fotóművész ott fényképezte sok-sok díjat nyert képét, amint Vécsey Vilmos ugrott a trambulinról a sötétzöld vízbe. Sötétzöld? Amikor már csak a fűzfákat nézni mentem arrafelé, a víz színe a pamutipar festékétől változott műszakoktól függően másmilyenné. Ilyesmire nem is gondolt a publikum akkor, amikor elkezdték ott a fürdőéletet 1845-ben, Greilinger Nándor malmos idején. Ezt viszont Schuster úr krónikájában olvastam. Csak szemüveg kellett hozzá.
/A kép készítésének pontos ideje nem ismert.- A szerk./
Hozzászólások
Péter jól emlékszik. Az 1950-es-'60-as években sokszor jártam a Nagyuszinál. A volt gyermekmedence helye megmaradt. Egy száraz nyáron majdnem teljesen kiszáradt. Számos gyermektársammal vonultunk ki "megmenteni" a kis halakat és békákat. Szorgosan meregettük és raktuk át a kis állatokat a Nagyuszi vízébe. Csak amikor kijöttünk a kis medence megmaradt mélyedéséből, akkor éreztük, hogy ott bizony piócák is voltak, amiktől az első rémület után nehezen tudtunk megszabadulni. Igaz a mentőakciónk sikeres volt.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Kösz, a halakat és piócákat kifelejtettem...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Jó visszaemlékezni a gyermeki évekre! Mindenre emlékszem,ami az uszodával kapcsolatos! A barátok találkozó helye volt a környék! Ismertük a közeli utakat az Uszoda utca felől! Közel laktunk! Háborús évek borzalmai is itt értek minket! Kedveltük az öreg fűzfákat,ahol bujócskáztunk! Ebben az usziban tanultam meg úszni!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
"Ezért aztán némelyek az úri társaságban fel is húzták az orrukat, ha a Nagyuszodáról esett szó. "
Ez, később, a Kisuszoda esetében is igaz volt...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Emlékeim szerint a '60-as évek elején, még tiszta volt a víz a gát alatt. Az élővilág élénk volt - békák, vízisiklók, sőt még gőték is tanyáztak a mederben. A jobb oldalon az első szennyvízcsatorna torkolata a Selmeci utcánál volt, innen lett színváltós a patak. (A textiles pálya szennyvize is ebbe a csatornába ömlött). Az élővilág- ettől a szakasztól kezdve - patkányokra redukálódott. A Jereván építkezésekor létesítették a patak jobb oldalán a északi főgyűjtőt, ez már a benzinkútnál szegődött a patak mellé.