Szakál Ernő (Sopron 1913. július 15. – Sopron 2002. szeptember 5.), az európai műemlékvédelem nagy alakja, a középkori kőfaragók tervezési módszereinek föltárója, a magyar műemlékvédelem kőszobrász-kőfaragó műhelyének alapítója és első vezetője, a kőrestaurálás egyetemi szintű oktatásának kezdeményezője és első tanára, nagy gótikus és reneszánsz művek rekonstruktőre.
Elemi iskoláinak elvégzése után 1927-től öt évig tanulta a kőfaragó mesterséget a több évszázados hagyományú Mechle műhelyben, mellette Soproni Horváth Józsefnél rajzolt.
1933-1942-ig, azaz majd tíz évig tanulta a szobrászatot az Iparművészeti (Fő)iskola díszítőszobrász szakán és a Képzőművészeti Főiskolán. Ekkor szerezte meg szerteágazó műveltségét, amelyre mélyenszántó gondolkodásmódja ráépült.
Néhány évig szobrászatából élt szülővárosában, amely elismerte és támogatta. A háború végével azonban a szobrászmunkák megfogyatkoztak, s a fiatal családfő kénytelen volt kőfaragó mesterségéből élni. A háborús károk helyreállításán dolgozva azonban hamarosan kiderült, hogy milyen sokra képes: a Szent György templom bombasérült stukkódíszeinek javítása során kibontotta és bemutatta a templom gótikus architektúrájának részleteit és úgy mutatta be, hogy azok barokk környezetükkel harmónikus egységet alkottak. Másutt másnak értelmezhetetlen töredékekből rekonstruált gótikus ablakrácsokat. Munkáiban egyesítette a kőfaragó mesterségbeli tudását a művész problémaérzékenységével.
|1|
A magyar műemlékvédelem nagyjai ismerték fel Szakál egyedülálló értékeit, s hívták meg munkatársuknak. 1948 tájától műemléki munkája volt a túlnyomó. 1957-től önálló kőszobrász- kőfaragóműhelyt hozott létre Sopronban, amely az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályához tartozott. Ennek keretében működése az egész országra kiterjedt, s hol munkával, hol tanácsadással másfél évtized valamennyi jelentős kőmunkájára hatott Magyarországon. Műhelye, amely munkatársai, majd tanítványai vezetésével 2003-ig végezte ezt a feladatot, módszereket dolgozott ki a középkori és koraújkori kőemlékek szinte mindenfajta problémájának kezelésére.
Szakál Ernő legkiválóbb munkái összetett gótikus és reneszánsz kőszerkezetek rekonstrukciói – kutaké, erkélyeké – amelyek megvalósítása során ezek egykori tervezésének módszerét is fölfedezte. A síkgeometriára alapuló tervezési módszer emléke fönnmaradt a századok során, egyes részletei a kőfaragó mesterség tanításában. Más részleteit a középkori építészetet tanulmányozó tudományos kutatás tárta föl. A műhelyek gyakorlata és az elméleti ismeretek közt azonban alig volt átjárás. Ezt teremtette meg Szakál, támaszkodva kettős képzettségére, mesterségbeli ismereteire, a művészvoltából való intuitív készségére és az értelmiségi probléma-látásra.
Itt következő képek szobrászatáról adnak képet.
