Képeslapmese az Ógabona térről

Kézen-közön, aukciós oldalakon, árveréseken rengeteg korabeli képeslap cserél gazdát; a régi gazda a hasznot reméli, az új a birtoklás örömének mámorát vágyja, de talán egyik sem fordítja meg az alku tárgyát és nem néz a kép mögé, az anziksz túloldalára, ahol sokszor egy egész történet rajzolódik ki a szűkös helyre apró betűkkel, nemegyszer az oly’ értékesnek vélt képes oldalra átkúszó sorok között.

Ezen az Ógabona térről ránk maradt, több, mint száz esztendős lapon él a történelem, mégha csak fekete-fehérben is, s így aztán talán kicsit ki kell színeznünk azt.

Ha figyelmesen megnézzük a ceruzával írott szignókat, egy név mindenképpen ismerősként köszön vissza ránk: Gyóni Géza. A költő, aki a lap postázásakor, 1912-ben abban az Arany réce fogadóban lakott, ami mellett az 1-es számú villamoskocsi éppen elhaladt. Mikor először csilingelt el előtte a soproni villamos 1900-ban, a fogadó már fennállásának 85. évfordulóját is megünnepelte, túl volt gazdag történelme talán legizgalmasabb fejezetén, amikoris elbontották mellőle a kaszárnyát, hogy út nyílhasson a Törvényszék épülete felé. A költő talán utazott is a közkedvelt közlekedési eszközön, mikor rövid kitérő után 1911 Pünkösdjén visszatért Sopronba, a Soproni Napló szerkesztőségébe. Talán megtett pár megállót a Várkerület 72. szám alatt található szerkesztőségig, az épületig, melybe a ma embere szerencséjét próbára tenni jár, amikor lottószelvényeket tölt ki. Vagy tán le sem szállt a Royal Nagykávéházig, melyet 1910-ben nyitott meg Szüsz Károly az Ötvös utca és a Várkerület sarkán, és mely alig pár percnyi járásra volt a szerkesztőségtől, így tán érthető, hogy visszatérése után egy évvel, valamikor 1912 tavaszán itt múlatta az időt egy asztaltársasággal, melynek, és ezt bizton állíthatjuk a képeslapon hagyott kézjegyekre nézve, tagja volt Thury Elemér színigazgató is, aki akkor alig negyed éve vezette a soproni teátrumot.

Hogy ki volt a tekintetes címzett a pozsonyi fogházban? Kik ülték még körül a cigarettafüstbe burkolózó kávéházi asztalt? Aznap írták-e a lapot, mikor postázták? Sosem derül már ki. Talán sikerül még megfejteni néhány szígnót, és a nemlétező „képeslaptitkot” megszegve elolvasni az üzenetet, melyet barátjuknak írtak a kávéház látogatói egy jó fekete mellett, hogy aztán 1912. április 25-én, egy csütörtöki napon postára adják, talán éppen abban a 3. számú, várkerületi postahivatalban, melynek vezetőjéhez gyengéd szálak fűzték a költőt. Véletlen, hogy éppen az Ógabona tér és a fogadó képe szerepel a lapon? Vajon Gyóni Géza zsebében lapult az üres képeslap azon a tavaszi napon, amikor a találkozóra sietett s tudatosan választotta ezt a képet?

Örök rejtély marad. Megannyi más is ekörül a lap körül, mely hosszú utat járhatott be, míg visszakerült Sopronba G.Szabó Judit írónőhöz, akinek a hagyatékából Bakay-Berkecz Annie megmentette.

Maradnak hát a tények, a hosszas nézegetés után kibogarászott sorok és nevek, no meg az utcakép, ami egy letűnt kor Sopronáról mesél. Mert is Sopron. Anno.

---
A képeslapmese folytatódik.

Amikor honlapunkra felkerült ez a képeslap, elsősorban az egyik aláíróra, Gyóni Gézára és az ő soproni kapcsolódására koncentráltam, mikor a bejegyzést írtam. Időközben olvasóink segítségével sikerült kibogarászni a címzett nevét, aki nem más, mint Zsombor Géza.

Zsombor Géza 1871. június 25-én született Sopronban, ahogy a keresztlevelében olvashatjuk, Zsombor József szabólegény és Tóth Erzsébet gyermekeként. A család fiúk születésekor az Ógabona tér 36. szám alatt lakott.
Zsombor Géza Sopronban először újságíróként vált ismertté, mint a Radikal című hetenként kétszer megjelenő politikai lap szerkesztője, majd egyre nagyobb szerepet vállalt a politika és a közélet területén, ahogy 1930-as gyászhírében a Magyar Tudósító fogalmazott:

” Három évtizeden át volt Sopron szabad királyi város törvényhatósági bizottságénak tagja majd kamarai elnök lett. Már a háború előtt kezdett országos politikával foglalkozni és a Friedrich-kormány idején a nemzetiségi minisztériumban politikai államtitkár lett, A székesfőváros törvényhatósági bizottságába 1925-ben választották meg, pártonkívüli demokrata programmal.”

Mint megtudtam, az 1930.októberében váratlanul elhunyt politikus a híres soproni írónő, G.Szabó Judit nagybátyja volt, így nem véletlen, hogy az írónő ereklyeként őrizte a fentebb bemutatott képeslapot csakúgy, mint a Zsombor Gézával közös családi fotójukat.

Ezen kiegészítés célja nem Zsombor Géza közéleti szerepvállalásának, sokkal inkább egy neves soproni írónő hagyatékának egy részének bemutatása volt. Köszönetemet fejezem ki a családnak a rendelkezésemre bocsájtott dokumentumokért és fotókért, illetve Bakay-Berkecz Annienak, hogy megmentette az írónő által megőrzött képeket és azokat megosztotta a Sopron anno olvasóival.

Zsombor Géza részletes életútja - Hárs József írása - elérhető honlapunk Neves soproniak menüpontjában itt.