Frankenburg Adolf

Keresés az archívumban

Szerző
Kiadás éve
1938

Ruhmann Jenő írása a kötetről a Soproni Szemle 1939/1-2. számából:

"Amint felnyitjuk e füzetet, első lapjáról Frankenburg Adolf derűs, szép férfiarca néz ránk okos tekintetével. Zsinóros magyar ruha simul karcsú termetére, magyar kard markolata látszik baloldalán. Sokat mond nekünk ez a kép nemcsak az íróról, hanem a száz évvel ezelőtti Magyarországról is. Íme, a sopronkeresztúri német fiúból a magyar irodalom lelkes munkása lesz, aki még ruházkodásában is alkalmazkodik a nemzeti szokásokhoz. Lehet-e hát kétségbevonni a magyarság asszimiláló erejét? Machatsek Lucia tanulmánya lelkiismeretes, gondos munka eredménye. Híven állítja elénk Frankenburgban kora egyik kedvelt novellaíróját, jellemzi elmés, néha csípős humorát s túlzás nélkül, elfogulatlanul állapítja meg Frankenburg eredeti műveinek irodalmi értékét. Kétségtelen, hogy Frankenburg nevét és működésének emlékét nem annyira eredeti művei őrzik irodalmunkban, amelyek közt nincs örökértékű, mint inkább
szerkesztői tevékenysége, amely valóban jelentis és nagyérdemő. Frankenburg évtizedeken át volt a legjelentősebb szépirodalmi lapoknak nemcsak munkatársa, hanem szerkesztője, abban a korban, amikor a szerkesztőnek egyaránt kellett a folyóirat tartalmáról, az írók és költők munkatársul való megnyeréséről, a költségek előteremtéséről, valamint olvasóközönség neveléséről gondoskodnia, s a mellett a cenzura éberségének kijátszása is az a feladata volt. Frankenburg kitűnően megfelelt sok tudást, kiművelt ízlést és nagy körültekintést kívánó feladatkörének. Helyesen állapítja meg róla a tanulmány írója, hogy működésében „irodalmi becsvágy, nem pedig üzleti szellem vezette”. Legnagyobb jelentőségű szépirodalmi lapja, az Életképek, valóban „irodalmi tűzhely volt, amely köré az ország legjelesebbjei sorakoztak”, ahogy a szerző írja. Munkatársai közt épúgy megtaláljuk Vörösmartyt, Bajzát, Toldy Ferencet és Czuczort, mint Petőfit, Aranyt, Tompát és Jókait, szóval irodalmunk virágkorának legfényesebb alakjait. A régibbek: Vörösmarty, sőt Kazinczy hívei is époly örömmel támogatták cikkeikkel, mint az akkor modern népies-nemzeti szellemű irodalom képviselői. Valóban irodalomtörténeti jelentőségű volt ez a maga korában igen elterjedt és megbecsült szépirodalmi lapunk. A kis tanulmány kiterjed Frankenburg életének és működésének minden fontosabb mozzanatára, tehát foglalkozik kortörténeti szempontból ma is forrásmunkául szolgáló Emlékiratai-val és Bécsi élményei-vel s természetesen soproni tartózkodása máig élő emlékének, az Irodalmi és Művészeti Körnek megalapításával. A soproniak kegyelete utóbb alapítójáról nevezte el azt az egyesületet, mely Frankenburg szelleméhez híven működve oly sokat tett városunkban a magyar nyelv, a magyar érzés és a magyar irodalom terjesztése érdekében. Kegyeletes kötelességet teljesített tehát a Frankenburg Irodalmi Kör, mikor kiadta az alapítója és névadója életét és működését méltató kis művet, az első összefoglaló tanulmányt Frankenburg Adolfról."

A bejegyzés létrehozása: 2018. január 19.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.