Hadmérnök, tudós- feltaláló, a MTA levelező tagja. A sűrített levegős légzőkészülék megalkotója, a gázálarc feltalálója. Mind a mai napig az ő zseniális találmányának elve alapján működnek a könnyűbúvárok, a bányamentők és tűzoltók életmentő légzőkészülékei.
Kőszeghi-Mártony József és Dell Henrika elsőszülöttje volt. Sopronban látta meg a napvilágot 1783. március 12-én. Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte: az Evangélikus Líceum eminens diákjaként 1799-ben tett záróvizsgát. Ezután nagybátyja tanácsára a neves bécsi katonai mérnökakadémiára iratkozott be. Az iskolát 1803-ban - 64 növendék közül - osztályelsőként fejezte be.
A fiatal mérnök 1804-től már főhadnagy. 1809-ben a franciákkal vívott ütközetben Lobming mellett súlyosan megsebesült. Sebeiből felgyógyulva a Földvár-Ercsi mellett húzódó erődsáncok kiépítésén dolgozott. Majd Brünn és Olmütz megerősítése következett. Rendkívüli érdeklődést mutatott a természettudományok iránt. Különösen a gőzerő és villamosság kérdései kötötték le a figyelmét A sáncok, várfalak, bástyák építésénél bevezette a földnyomás-kutatások kötelező elvégzését.
Nagy léptékű modellkísérletei 1826-27-ben úttörő értékűnek számítottak; messze megelőzték a kor színvonalát. Számos meghökkentő kísérleti eredményét majd csak a XX. század igazolta újra.
Mártony határozta meg először a földnyomás nagysága és eloszlása, valamint a talaj fizikai jellemzői között mutatkozó összefüggéseket. 1828-ban összefoglalta addigi kísérleteinek eredményeit műve német nyelven nyomtatásban is megjelent „ "Versuche über den Seitendruck der Erde" címen.
A várak ostrománál a falak felrobbantása után, behatolva a lőporgázokkal elárasztott folyosókba, az aknászoknak azonnal ellenőrizniük kellett az elért eredményt. Egy súlyos szerencsétlenség során, amelyben Mártony is majdnem ottveszett, rádöbbentette a hadmérnököt, hogy csak a kellően megszerkesztett légzőkészülék veheti elejét a tragédiáknak. 1830. októberére elkészítette találmánya szerkezeti rajzát és leírását, amit a mérnökkari főigazgatósághoz nyújtott be. A készülék öntöttvas szelencéből állt, amibe sűrített levegő került A háton hordozható tartályból két cső vezette be a friss levegőt a bőrből készült és üvegszemnyílásokkal ellátott álarcba. Az álarc légmentesen borította be a fejet A hivatalos bemutatóra 1830. október 30-án került sor. A bizottság megállapította, hogy a készülék legalább 25-30 percig védi a katonákat a mérges gázoktól. A hadseregen kívül a bécsi tűzoltóság is felhasználta az új találmányt. A Tudományos Gyűjtemény 1831-ben ábrát közölt a nagyközönség számára az életmentő készülékről.
Mártony 1832-ben alezredesi, 1838-ban már ezredesi rangot viselt; 1845-ben tábornokká nevezték ki. 1839-től gyakran megfordult Pozsonyban. Egyre nagyobb figyelmet szentelt a magyar politikai életnek. „Magyarjaink tudják, hogy mit akarnak és ezért célt érnek” - mondogatta gyakran barátainak.
A Magyar Tudományos Akadémia 1847. december 21-én levelező tagjává választotta. Boldogan készült székfoglaló előadására, de a beállt politikai zűrzavar miatt erre már nem kerülhetett sor. 1848. június 13-án kinevezték Pétervárad parancsnokává. Brünnből indult volna új állomáshelyére, de július 21-én - 65 éves korában - váratlanul elhunyt. Már nem segíthette tudásával a magyar forradalom ügyét.
Kőszeghi-Mártony Károly soproni magyar polgárcsalád sarja volt. Mérnöki tudása szinte egyedülállónak számított a maga korában. Nagyjelentőségű találmányaival az emberiség javát kívánta szolgálni. Ezek közül a legfontosabbat ma is a technika történetének legjelentősebb vívmányai között tartják számon. Szülővárosa alig—alig őrzi emlékét. Nem szabad engedni, hogy neve feledésbe merüljön!
Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor
:::
Kőszeghi-Mártony Károly emlékét szülőháza, a Caesar-ház Szent György utcai homlokzatán emléktábla őrzi.