A hitélet ébrentartásának és a túlélés gyakorlatának kiváló egyénisége; soproni kanonok és plébános a szerzetesek szétszórása, a kényszerű megegyezés évétől, az egyházkormányzás korlátozásának idején túl, az újabb egyházellenes kampány évéig.
1892. december 10-én születik Zemenyén (Ausztria) a Wulkapordánytól Bécsújhely felé vivő országút melletti községben. A győri Papneveldében tanul, ahol a Teológiai főiskola elvégzése záróakkordjaként 1915. augusztus 16-án szenteli pappá Fetser Antal győri püspök. Két évig még az innsbrucki egyetemen tanul, két évig segédlelkész Fertőfehéregyházán (Ausztria, Donnerskirchen), ahol a Szent Márton plébániatemplom a Lajta-hegység oldalában emelkedik, s a falu fölé magasodva őrzi a vidéket. 1918-ban elnyeri a teológiai doktori címet, majd 1918-tól 1926-ig karkáplán Sopronban. 1926-tól 1930-ig spirituális a győri kisszemináriumban, 1929-től 1946-ig a teológia tanára a győri Hittudományi Főiskolán, ahol egyben szemináriumi vicerektor (1940-1946). 1940-ben Breyer István győri püspök kinevezi püspöki tanácsossá, 1946-ban Papp Kálmán püspök soproni kanonokká.
1950-től 1962-ig a soproni domonkos templom igazgatója. Rendkívüli energiával végzi munkáját. Látogatja híveit, azokat is, akiket veszélyes volt meglátogatni a megtorlás éveiben. A kisportolt, vékony alkatú pap közismert egyénisége a városnak. Szigorú vezető, aki sokat követel, de aki sokat is ad. A domonkos atyákhoz még a szétszóratás előtt, a Mátyás király utcai magas kerítésen is bemászott kora reggel, ha az ajtót zárva találta. Mire az atyák lejöttek, ő már a sekrestyében tett-vett A II. Vatikáni Zsinatot megelőzően, már a zsinati szellemiségben vallásos egyesületek (pl: Credo, ministráns-csoport stb.) működnek szárnyai alatt akkor, amikor ez nem veszélytelen, s a szerzetesek szétszóratása után úgy őrzi a domonkos hagyományokat, hogy a hívők szinte észre sem veszik a változást. Mutatja ezt a domonkos templom rendkívüli látogatottsága, amikor napi nyolc szentmisén zsúfolásig telve a templom, ünnepnapokon még a térre néző lépcsőkön is állnak a hívek.
A templom és papjai a perselypénzből élnek; sem állami, sem püspöki támogatást anyagiakban nem kapnak. Wrenkh kanonok mégis kitűnően gondozza a templomot, és jó „főnöke” friss szellemiségű, három ifjú káplánjának. Megkövetelte, egy gyóntatószékben mindig legyen valaki papjai közül. A Szentélyt leválasztó korlát fölött a falon csengő, alatta írás: egy csöngetés gyóntatás, két csöngetés áldoztatás.
A hatvanas évek elején a Szent György utcai Társaskáptalan prépostját sűrűn felszólították a ház utcai részének tatarozására. Erre nem volt pénze az egyházmegyének. A fenyegetések és felszólítások csak a Társaskáptalant érintették, bár az utca többi háza ugyanúgy viselte a háború nyomait. Ekkor Wrenkh Ede segélykérő levelet fogalmazott a burgenlandi rokonainak a ház tatarozása érdekében. Szándéka szerint idős papok otthonává alakíttatta volna, ha közben egyházmegyei nyomásra N.Gy. őrkanonok le nem mond az épületről. így azt a város sajátjának bekebelezte.
Sikeres lelkipásztori munkája miatt az Állami Egyházügyi Hivatal kieszközli, hogy 1962-ben a többfelekezetű Császárra helyezze plébánosnak. A Vértes közeli község arról is nevezetes, hogy papjukat 1919-ben felakasztották. Itt él az igen elhanyagolt plébániaépületben egy domonkos testvérrel.
1964-ben nyugdíjazását kéri, és visszatér a Sopron melléki Fertőbozra, ahol Horváth Imre plébános fogadja be. Otthonra talál paptársa és a fertőbozi hívek körében. Szent Ciprián türelemről írt sorainak olvasása közben érte Fertőbozon egy püspöki látogatás. Bánk József segédpüspök szeretettel megjegyezte: nagy szüksége van éppen erre főtisztelendőségednek. Dr. Wrenkh Ede, az Egyházmegyei Teológiai Bizottság tagja, a Társaskáptalan éneklőkanonokja, a jó lelkipásztor és kiváló gazda, a zsinati megújulás szellemének gyakorlati előfutára a soproni kórházban hunyt el 1970-ben. A Szent Mihály-temetőben, a Kálvária kereszttől jobbra, a soproni plébánosok kriptájában nyugszik-
Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor
:::
Dr. Wrenkh Ede nevét a Szent György utcai közösségi ház viseli Sopronban.
