Az 1880-as évek elejre folyamatosan és egyre gyorsabban nőtt azon elítélt fegyencek száma, akiket helyhiány miatt nem tudtak fegyintézetekben elhelyezni. A helyzet megoldását a törvényhozás egy új fegyintézet felállításában látta, melyet a király 1883. március 23-án engedélyezett. Még egy esztendőnek azonban el kellett telni ahhoz, hogy a tervekből törvény születhessen. Eztán viszont rendkívüli módon felgyorsultak az események. A törvény 1884. június 4-i kihirdetése után megkezdődött a megfelelő helyszín felkutatása, melynek mindenképpen a Dunántúlon kellett lennie. A választás Sopronra esett. Bár eleinte szóba került a Kuruc-domb is, mint lehetséges helyszín, végül inkább a Pozsonyi országút mellett üresen álló egykori cukorgyárra esett a választás.
A Carstanjen Gusztáv és társa, Liedenfrost Károly által 1854-ben létesített cukorgyárat az 1870-es évek végén Offerman Theodor és társa vezették, akik a termőföldek elapadása és a vasút hiánya miatt 1879-ben új helyet kerestek és találtak üzemük számára Petőházán. A soproni kőhídnál található gyártelep épületei az 1880-es évek közepén még kellően jó állapotban voltak ahhoz, hogy azokat átépítsék, illetve bővítsék. A tervezést Wagner Gyula budapesti műépítész végezte, míg a kivitelezésre kiírt pályázatot Schneider Márton nyerte el, aki 1884. júliusában meg is kezdte a munkálatokat. Az építkezés tempójára jellemző, hogy 1885 májusára a fegyintézet falazata már elkészült. Ez alkalomból a munkások minisztériumi jutalomban részesültek, majd a nap megkoronázásképpen Schneider Mártonnal együtt a várkerületi Magyar Király fogadóban ünnepséget is tartottak.
A Sopron című lap 1886. szeptember 22-i számában az intézménybe ellátogató tudósító „az újabbkori építészet valódi remeké"-nek nevezve fegyintézetet lelkendezve tájékoztatta a közvéleményt:
"Az egész telep megvásároltatván Wagner Gyula hírneves budapesti műépítész megbízatott, hogy átalakítási, illetőleg építési tervet készítsen. Wagner feladatnak, László Zsigmond miniszteri tanácsos alapeszméinek felhasználása mellett nagyszerűen megfelelt, amit a már teljesen elkészült épületek legfényesebben bizonyítanak. Az építés nagy munkája pedig Wagner Gyula vezetése és Naday András soproni kir. mérnök ellenőrzése mellett Schneider Márton soproni építőmesternek adatott. A monumentális épület legnagyobb része új építmény, s mint illetékes férfiak állítják, a hazai fegyintézetek közt a legnagyobb, és a törvény intencióinak végrehajtására legalkalmasabb, s melyben a tudomány legújabb vívmányai ... alkalmazást nyertek."
A hivatalos megnyitót 1886 novemberében tartották.
A terület neve 1906-tól hivatalosan is Sopronkőhíd (Stein am Brückl), ahogy a mellékelt, egyébként éppen 1906-ban postázott képeslapon is látható, eleinte még csak a Kőhíd elnevezést használták a fokozatosan benépesülő telep megnevezésére, ahol ekkor már vendéglő is működött.
Németh Alajos: A sopronkőhidai fegyház történetéből, Történelmi Szemle, 1987-88/3. sz.
Németh Gyula: Részletek a sopronkőhidai fegyház történetéből I. rész, Soproni Szemle, 1980/1.
Tömördi Máté: A Petőházi Cukorgyár 130 éve, Soproni Szemle, 2010/3.