Rázó József

Keresés az archívumban

1926 -
1991
festőművész

Sopron jeles festőművésze volt, az érzékeny akvarellek és a hosszan érlelt olajképek avatott mestere, a Tóth Antalról elnevezett Siketek Iskolája közmegbecsülésnek örvendő tanára.

Rázó József 1926. január 19-én született Csornán, szegényparaszti családban. Két holdon gazdálkodó szülei kilenc gyermeket neveltek. Haszonics Jóska - mint legkisebb gyermek ebben az életközegben tanulta meg a tisztesség törvényeit: a segítőkész emberséget - és a zokszó nélküli lemondást. De itt tanulta meg, életre szólóan, azt az állhatatos küzdeni tudást is, mely végigkísérte őt egész életútján és művészi pályafutásán.

Elvégezve a győri tanítóképzőt, tanítói állast vállalt egy rábaközi kis faluban, hogy öreg szüleit segíthesse. Aztán Pestre költözik, mert tovább akar tanulni, be szeretne jutni a Képzőművészeti Főiskolára. Napközben fizikai munkásként dolgozik, esténként rajztáblája fölé görnyed Domanovszky Endre szabadiskolájában.

1949 őszén került be a Főiskolára, ahol előbb Kmetty János, később Hincz Gyula tanítványa volt. 1953-ban szerezte meg oklevelét. Ezt követően élete javát Sopronban töltötte, ahol több mint három évtizeden át kettős hivatása, a festészet és a tanítás elkötelezettjeként dolgozott. 1969-ben, másfél évtizedes állhatatos munka után jutott el odáig, hogy a közös tárlatok kollektív magányából kilépve, önálló kiállítással mutatkozzék be városunkban. Konok hűséggel, olthatatlan lobogással - a sorvasztó kételyek szorításában - naponta indult újra harcba saját, egyéni képi megteremtéséért. Konstruktivista törekvéseivel egyedül maradt kisalföldi pályatársai között, de a kompozícióin átsütő expresszív jegyek, míves olajképeinek spirituális tartalma a közösségkereső lélek némán is beszédes megnyilatkozásai voltak. (Nemhiába vált Rázó egyik jelmondatává: „Aki alkot, az a köz érdekét szolgálja... akkor is, ha látszólag elvonultan él a művei között"). Ha lassan is, ha késlekedve is, számára is eljött az elismertség szívemelő öröme, Ám alázatos szorgalma a sikerek után is a régi maradt, tudásszomja, művészi kíváncsisága pedig újabb és újabb erőpróbákra ösztökélte.

A 1970-es évek végén Svájcban és Franciaországban, a 80-as évek elején Ausztriában, Dániában és Németországban járt tanulmányúton. A távoli tájakról egyre gazdagabban, tudásban egyre vértezettebben tért haza. Külföldi benyomásai különösen akvarelljeinek újszerű megfogalmazásában voltak rá felszabadító hatással. Vízfestményeinek tengerzöldje, légies rózsaszínje, igazi égszínkékje olyan tüneményes tájélményekről hozott híradást, amely csak a bátor röptű, éles- és tisztaszemű madaraknak juthat osztályrészül.

Életében tizenkét önálló kiállítás és számos kollektív tárlat jelezte gazdag pályafutásának állomásait. Híven és buzgó odaadással dolgozott a katedrán is. Tantervek és módszertani cikkek megbecsült szerzője volt - színekkel és vonalakkal „beszélt" a világ szépségéről siketnéma tanítványainak. Növendékei a nemzetközi rajzversenyeken is sikerrel szerepeltek. A tanárt Pro Juventute és Cházár András emlékéremmel jutalmazták, a festőművész pedig 1985-ben elnyerte a megye Művészeti Nagydíjat is.

Rázó József 1991. március 13-án hunyt el Sopronban. A sírnál pályatársai nevében Szarka Árpád búcsúztatta. Tizedik éve alussza örök álmát a Szent Mihály-temetőben.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

A bejegyzés létrehozása: 2019. december 11.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.