A Barthodeiszky család c. könyvem megjelenése után került elő egy értékes, soproni műteremben készült fotó, amely a címben jelölt földesurat és ifjú feleségét, Novák Teréziát ábrázolja. Hátulján a következő felirat áll: Reményi Ede hangverseny alkalmával emlékül Sopron, 19-ik 1891 Barthodeiszky István nyug. honvédtiszt. A képet valószínű ajándéknak szánta B.I, mert a saját albumába legfeljebb datálja az ember a képet, de nem írja rá a nevét és a foglalkozását.
A jelzett évben Reményi Ede, a híres hegedűvirtuóz Magyarországon tartott koncertkörutat, amelyről számos hazai lap beszámolt.Sopronban is fellépett. A művész érdeme, hogy a Bihari- Csermák-Lavotta „verbunkos triász” után világszerte ismertté tette a magyar népzenét.
A hegedűművész a zsidó származású Hoffmann Henrik, a később magyarosított nevű miskolci aranyműves 1828-ban született fia volt. Amikor a családja Egerbe költözött, a székesegyház karnagya hamarosan felfigyelt a 8 éves gyermek rendkívüli tehetségére. A cisztercita gimnázium elvégzése után az egri püspök anyagi támogatásával Bécsbe küldték konzervatóriumba. Ennek elvégzése után főúri udvarokban lépett fel, és hamarosan Európa is megnyílt a virtuóz hegedűművész előtt. Az 1848-as forradalom hírére hazatért Londonból, és beállt katonának Görgey Artúr seregébe. Bátyja, Reményi Antal pedig Klapka György mellett volt huszártiszt Komáromban, ahol Barthodeiszky István két öccse, József és Gyula is szolgált. Lehetséges, hogy ez a katonai szál vezette a földesurat és ifjú hitvesét a hangversenyre, hiszen a kép feliratán a huszártiszti mivoltát hangsúlyozza. A forradalom leverése után Reményi Ede emigrált. Ekkor ismerkedett meg Johannes Brahmsszal, és Liszt Ferenccel. Az előbbi zongorakísérője lett a neves hegedűművésznek. Az általa népszerűsített magyar nótákból több beépült Brahms műveibe. Reményi közismert szerzeménye a Repülj fecském, és az Ezt a kerek erdőt járom én c. dal, és számos, a klasszikus zenéből vett hegedű átiratot hagyott ránk.
De térjünk vissza Barthodeiszky Istvánhoz! A jelek szerint a vadász-szenvedéllyel megáldott birtokos mindent megosztott feleségével. Megtanította a fegyverek kezelésére, és a vadászat szabályaira. Megtanította lovagolni, hogy a település szélén fekvő kúriájukból együtt mehessenek vadászni. Utazásaikon az ifjú feleség megismerhette Bécs, Sopron Szombathely, és más városok nevezetességeit, és német nyelvtudásra is szert tett.
A soproni hangverseny-látogatás alkalmából készült képen az ifjú feleség, aki 12 éve még kis téglavető lányként dolgozott Beledben, előkelő dámaként áll előttünk. Díszes fekete, bársonyból és selyemből készült ruhát visel, fehér kesztyűs kezében nagy kalapot fog. Az ékszerek viselése jó ízlésre vall.(Ezt nem jár automatikusan a gazdagsággal!) Csak a nyakrészt, és a fejtetői kontyon levő kis pántot díszíti egy kerek brossal, illetve kitűzővel. Mindkettő a szép ovális arcra vezeti a tekintetet.
A pontosan datált és feliratozott fotó kettős érték. Megőrizte egy neves hegedűművész soproni fellépését, és ez az egyetlen közös kép a különös házaspárról.