Baumann Béla

Hozzászólok
1904 -
1984
szobrász
kőfaragó
Baumann Béla

1904 április 23-án született Sopronban, egy polgári családban. Édesapja Baumann József, a soproni Vasárugyár igazgatója korán meghalt, általános szepszisben egy bécsi klinikán. Özvegye nem tudta tovább taníttatni öt árván maradt fiát. Ketten Budapesten tanultak már, Béla az Iparművészeti Főiskolán Simay Imrénél szobrászatot. Hogy megélhetését biztosítsa egy fa-játékárugyárban dolgozott az esti órákban. Sajnos a vállalt rövid időn belül csődbe ment. Ezután a fiatalember tanulása folytatása érdekében tanárainál, évfolyamtársainál vállalt alkalmi munkát. A szobrászoklevél megszerzése után azonban nem talált a végzettségének megfelelő foglalkozást, ezért tanulmányait immár felsőfokon folytatta és meg is szerezte a felsőfokú szobrász oklevelét. Még mindig problémát jelentett, hogy továbbra sem kerestek szobrászt, ezért beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Szerencsére Kisfaludi Strobl Zsigmond osztályába került, aki korán felismerte tehetségét és tanítása mellett, meghívta műtermébe dolgozni. Diplomája megszerzése után Budapesten, egy József utcai műtermet bérelt és nagy várakozással nézett a jövőbe. De a '29-33-as világválság keresztbe húzta számításait. Nem is jutott tovább a környékbeli falvak hadi emléktábláinak és a meghalt tehetős falusiak síremlékeinek készítésénél. A szerencse ismét mellé szegődött, ugyanis szülővárosából, Sopronból kapott állásajánlatot, Hild Lipót cégétől, aki kőfaragó-szobrászt keresett. Hazaköltözött és átvette a cég műszaki irányítását. Későbbiek folyamán a kőfaragó műhely közös tulajdonba került és az idős Hild halála után, egyedüli tulajdonosként Baumann kőfaragó üzemként szerepelt. Munkája közben részt vett tárlatokon, készített portrékat, gipszfigurákat, szobrokat, emlékműveket.

|3||1|

Sopronba költözése után nem sokkal a nagylózsi római katolikus templom tabernákulumát készítette el vörösmárványból (1930). A röjtöki kastély szobrászati munkáiban Seiffert Géza és Mechle Béla mellett vett részt. (1930)

Baumann Béla szobrász és kőfaragó, valamint Hild Lipót szobrász 1931-ben készítette az 1921-es harcokban hősi halált haltak emlékére azt az emlékoszlopot, amit az egyetem kertjében állítottak fel és amely azoknak az egyetemistáknak is emléket állít, akik meghaltak a harcok során. A felkelők három hősi halottat vesztettek: Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató tartalékos hadapródőrmestert, Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató tartalékos alhadnagyot és Pehm Ferenc önkéntest, pénzügyi tisztviselőt.

Lackner Kristóf halálának háromszázadik évfordulójára (1931) a város megbízásából a szobrászművész mintázott emléktáblát az ún. Generális-ház falára. A dombormű a már öregedő Lacknert mutatja. Mechle Béla és Hild Lipót tervei alapján, az öntési munkát a Seltenhofer, a kőkeretet a Hild cég kivitelezte, melynek üzemvezetője akkor Baumann Béla volt.

1931-ben készült a Lővér Fürdő (ma Csík Ferenc uszoda) parkjának egyetlen szobordísze, a Korsós nő. A terméskőből készült posztamensen térdeplő szép női szobor kecses tartással emeli a vízzel telt korsót a vállára, a tartása azt valószínűsíti, hogy önmagát hűsíteni, felfrissíteni készül.

A capitoliumi trias-szobortöredékek összeállítását Baumann Béla készítette, nagy gonddal és sok körültekintéssel. A munkát Praschniker professzor szóbeli utasításai alapján 1936-tól végezte, de a professzor által gondosan készített pontos rajz sokban megkönnyítette a Baumann Béla által elvállalt, nem könnyű feladat helyes megoldását. A munkálatok 1937-ben fejeződtek be.

Az ólmodiak kedvelték a soproni Hild kőfaragóműhely munkáit. A falu temetőjében is egész sor Hild síremlékkel találkozhatunk. Ez az "ismertség" lehet az oka annak, hogy az I. világháborús emlékművet is ugyanannál a cégnél rendelték meg. Igaz, amikor a munka elkészült, az üzem a már korábban is a műhely vezetőjeként dolgozó Baumann Béla szobrász-kőfaragó tulajdona volt. A szobrász terveket készített a hősi emlékműre és aprólékos munkával készítette el. A falu elöljáróinak tetszett az alkotás és Szent Márton római katolikus templom oldalán került elhelyezésre 1936 és 1939 között.

48. gyalogezred emlékműve az első világháborúban hősiesen harcoló soproni katonai egységnek és a harcokban hősi halált halt katonáknak állít emléket. Az oszlop tetején elhelyezkedő bronz turul madár Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, míg az obeliszk Baumann Béla munkája. Az emlékművet 1937-ban avatták a Lővér körúton (akkori nevén Horthy Miklós út).

Osliban is emlékművet rendeltek meg az első világháborúban elesett hőseik tiszteletére. A község déli, Kapuvár felöli bejáratánál áll 1938 óta az első világháborús emlékmű, ami Baumann Béla szobrászművész és kőfaragó, valamint Vörös János szobrászművész alkotása. Az emlékmű a 47 elesettnek állít emléket. Ide került a második világháború 40 áldozatának emléktáblája is, 1989-ben.

A soproni Sas téren áll az a díszkút, ami 1942-ben készült el. A szabályos hatszög alakú terméskő talapzaton emelkedik a szintén hatszög alakú kútkáva. Záró párkánya ugyancsak hatszög alakú kettős csigavonalban végződik. A kávát szabályos négyszögek hálózatából álló kovácsoltvas rács fedi. A kő megmunkálása Baumann Béla szobrász-kőfaragó műhelyében történt. Pompásan megmunkált vas veszi át a szerepet a képszalagon 3-szor ismétlődik a sas motívum, közöttük a magyar címer, Sopron címere, a Városszépítő Egyesület jelvénye foglal helyet. Tervező művésze Szakál Ernő, és a mű kivitelezője Fasching Mátyás soproni műlakatos.‬‬‬‬‬‬‬‬‬‬‬‬‬‬‬‬‬

A II. világháború után a szovjet városparancsnokság utasítására készült el a szovjet emlékmű. A soproni szovjet hősi emlékoszlop tervrajzát bemutatták Fábján Lajos polgármesternek. Az emlékmű tervezője, Hárs György építészmérnök volt. A készült tervvariációk közül rövidesen megindult a II. sz. változat kivitelezése, mellyel Romanov városparancsnok is egyetértett. Az emlékmű helyét az ún. Kisvárkerületen, a Várkerület 30–32. sz. és a velük szemben levő 33–37. sz. házak közötti térségben jelölték ki. A kivitelezési munkákat Baumann Béla szobrász és kőfaragómester végezte. Az emlékmű törzsén a Szovjetunió állami címerével ékesített, csúcsán ötágú csillaggal ellátott obeliszk 1945 július derekára készült el.

A második világháborúban, főleg a bombázások idején nagyon sok épület romba dőlt, vagy megsérült. A városban a Szent Mihály utcában található a két Mór-ház. Ezt az épületegyüttest is rengeteg repesz és szilánk találta el, ezért restaurálásra szorult. A munkák kivitelezésére Baumann Béla műhelyét kérték fel, aki a munkálatokat alkalmazottaival együtt, a régi fényképek alapján nagyon gonddal végezte el.

Baumann Béla szobrászművész és kőfaragó munkássága nagyon rövid ideig tartott. Tanulmányai idején készített alkotásairól nem maradt fenn dokumentum, ami fellelhető az mind a soproni munkálkodásainak idejéből származik. A fenti felsorolások 1930-tól kezdődően a leglényegesebbek, de a temetőkben a mai napig is megtalálhatók az általa készített síremlékek. Műhelyét 1949 december 31-én államosították és ettől az időponttól már semmit nem alkotott. Winkler Oszkár jóvoltából a Soproni Tervezőirodánál dolgozott, egészen nyugdíjba vonulásáig. 1984 január 10-én halt meg Sopronban.

|2|

(Az összeállítás elkészítése során a Köztérkép: Baumann Béla szobrász, a Soproni Széchenyi Könyvtár: Baumann Béla, a Sopron anno, Soproni szemle 1937 1.évf. 1. sz. képei és leírásai kerültek feldolgozásra. Az írást Baumann Péter, a mester fia állította össze.)

Baumann Béla és felesége Baumann Béla Baumann Béla
Baumann Béla összes alkotása
A bejegyzés létrehozása: 2020. április 21.