Kótai Mónika

1972-ben születtem Sopronban, 1990-ben érettségiztem a Széchenyi István Gimnáziumban, majd 1995-ben diplomáztam a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola angol nyelvtanár szakán.

A történelem, a helytörténet nem tanult szakmám, hivatásom, ebben a tekintetben szerzőként lelkes amatőr vagyok csupán. Sopron szeretetét és tiszteletét a szülői házból hoztam magammal, bár gyerekként és kiskamaszként rendkívül terhesnek éreztem a minden vasárnap kötelező családi „Sopron-felfedező” délutánokat, mégis ezek az órák alapozták meg bennem az átlagosnál talán erősebb lokálpatriotizmust, ami hét évvel ezelőtt vezetett odáig, hogy egy hétköznapi fogadalom eredményeképpen elindult a Sopron anno Facebookos oldal.

Lelkes amatőrként megfogadtam, hogy a magam rendkívül szerény, de annál elszántabb erejével minden áldott nap teszek valamit Sopronért, s mivel a hivatásomban ezt aligha tudtam volna megtenni, egy másik érdeklődési kör, az internet keretein belül próbáltam ezt megvalósítani. Ennek az azóta is betartott fogadalomnak lett az eredménye a nemvárt siker miatt szükségessé vált és immár több, mint 4 éves Sopron anno weboldal, ami párhuzamosan működik a közösségi oldalon lassan hatesztendős „párjával”.

Párhuzamosan két oldal hatékony működtetése, a háttérmunka elvégzése és a szerkesztés együttesen ma már jóval több energiaráfordítást kíván, mint amit 2011-ben, egy hobbista Facebookos oldal szerkesztése igényelt. A Sopron anno mára életforma lett, máshogy nem is lehetne, lenne érdemes ezzel foglalkozni.

Az írásra sajnos lényegesen kevesebb idő jut, mint amennyi szükséges lenne, sokan hiszik azt, hogy a Sopron anno egy nagy csapat, de mind a mai napig egy webmester és egy szerkesztő működteti az oldalt, ám szerencsére egyre több vendégszerző és képküldő segít bennünket abban, hogy még átfogóbb képet mutathassunk a város múltjáról.

Hiszem azt, hogy amit létrehozunk, hozzátesz ahhoz, hogy a Sopron története iránt érdeklődők még többet tudhassanak meg közös múltunkról. Ha meg kellene mondanom, mit szeretek legjobban a Sopron anno-ban, nagyon nehéz dolgom lenne, de nyilván a szerkesztőnek is van szíve csücske. Megszállottan szeretem és lehetőségeimhez mérten gyűjtöm a soproni és soproni vonatkozású könyveket, és fontosnak tartom, hogy legyen szó akár napjainkban megjelenő kötetekről, akár régi könyvekről, azokat a Sopron anno a maga szerény eszközeivel népszerűsítse.

Ugyanilyen fontos és szívemnek kedves „projekt” Becht Rezső A bűvös henger című írásának közreadása, bár tudom, hogy ez a „rovat” sokkal kevésbé népszerű, mint egy-egy remek fotó, Becht Rezső – mai szóval élve – rajongójaként nagyon büszke vagyok rá, hogy a Sopron anno is – online egyedüliként – publikálhatja az írást.

Természetesen a fotográfia iránti érdeklődésemből adódóan minden egyes fotót, ami a várost mutatja be, nagy lelkesedéssel nézek, fogadok és Önökkel együtt fejtek meg – azt hiszem, tényleg nehéz egy szerkesztőnek kiválasztani a „kedvenc gyereket”…

Bár ezekben a sorokban az oldal egyik szerzőjeként kellene bemutatkoznom, de nyilván a szerkesztői munka és az írás nem különválasztható, így ez az írás sokkal inkább lenyomata a Sopron anno szerkesztőjének 2018. januári gondolatainak, mintsem egy szerző életrajzának.

Nézzék el nekem, hogy a vártnál talán kevésbé volt kitárulkozó az a gondolatfolyam, amit egyben önéletrajz-féle is kellett volna, hogy legyen. „Aki” itt fontos és lényeges, az Sopron és a mindennapi munka, amit érte teszünk, ki-ki a maga módján.

Köszönöm azoknak, akik hisznek bennünk, írásaikat és képeiket megosztva segítenek nekünk, nélkülük a Sopron anno nem lenne az, amivé lett.

Köszönöm Sopron Megyei Jogú Város közgyűlésének, hogy döntésük alapján 2017. decemberében Sopron Kultúrájáért -díjban részesülhettem. Ez a díj visszaigazolása az elmúlt évek kitartó munkájának, egy rendkívül megtisztelő elismerés, mely ugyanakkor még több és még jobb munkára ösztönöz.

Végezetül hadd álljon itt ismét, immár sokadszorra a mottóm, mottónk, mely nem más, mint Dr. Heimler Károly 1936-os topográfiájának első gondolatsora:

"Minden nemzedéknek kötelessége, hogy azokat a javakat és értékeket, melyeket az elődök hosszú sora szerzett és hagyott rá, híven megőrizze és gyarapítva adja tovább az utódoknak."

Kótai Mónika, Sopron, 2018. január